Bevezető

Tisztelt Olvasóm!

Először is arra válaszolok, miért hoztam létre egy irodalmi blogot, amikor ma oly kevesen olvasnak, s ha mégis, akkor többnyire romantikus ponyvákat, a műveltebbek pedig a divatos bestsellereket. Nehéz idők járnak most a művészi vénával megáldott honfitársainkra, mert itt a kultúra és a műveltség épp annyira sokadlagos, mint az egészségügyi helyzet, avagy az, hogy a munkaképes emberek felének nincs rendes munkája.

Szeretném, ha megismernéd azokat az írásaimat, amik az elmúlt rendszer politikai cenzúráján valamiért fennakadtak. nagyon bosszantotta őket az egykori rebellis, intrikus és a szerintük nyomdafestéket nem tűrő stílusom, a népellenesnek megbélyegzett személyiségem, ezért úgy gondolták, jobb lesz, ha örökre elhallgattatnak és beraknak a süllyesztőbe.

Mától vegyétek úgy, hogy feltámadtam, újra létezem, és ma már büszkén felmerem vállalni mindazokat az állítólagos bűnöket, amit a leírt gondolataimmal valaha elkövettem.

Amikor ideköltöztünk (ahol most élünk), megpróbáltam belépni a rétsági irodalmi körbe, hogy újra tartozhassak valahová, − hiszen anno 82-ben még a Kiss Tamás költő által vezetett debreceni írókör tagja voltam −, de válaszra sem méltattak, pedig akkor már állítólag dúlt Magyarországon a polgári demokrácia, mert mindez már jóval 89 után történt.

Egyszer hajdanán, még a régi rendszer egyik megyei pártbizottsága első titkárának kötelező vendégeként a tudomásomra hozták, hogy mától, vagyis attól a naptól kezdődően tőlem egyetlen sor sem fog napvilágot látni. Mondván, jobb lesz, ha meghúzom magam, mert ők nem hülyék, átlátnak a szitán, amit a soraim között ki lehet olvasni, arra ebben az országban sem most, sem a későbbiek során nincs szükség. Így azután sikerült belém fojtaniuk a szót, leálltam az írással. 

Az igazi (?) „felszabadulásunkat” követően vettem a bátorságot, és újra írni kezdtem, de a publikálás megint csak falba ütközött. Az akkori szerkesztőbizottság ugyan kitűnően múlatott az írásomon, de a főszerkesztő nemet mondott. Ez a blogom – noha korántsem bosszúvágyból –, de a régi keletű írásaimat épp úgy tartalmazni fogja, mint az ezután következőket, mert hiszem, és remélem, az értékeket nem szabad véka alá rejteni, hanem be kell mutatni, még akkor is, ha valaki(k)nek félre áll tőle az orra. 

Ha politizálnék – de nem teszem, mert nem vágyok arra, hogy munka nélkül, s csupán a szófosásból tartsam el a családomat, – ma is és mindörökké az ellenzék első sorában ülnék és buzgón ostoroznám az úrhatnám és képzetlen seggvakarókat.

Döntsd el, mennyiben vagyok olvasmányos, illetve olvashatatlan. Szerintem az írásaim zöme független a politikától, inkább szürrealista, morbid, szabad-szájú, és arrogáns, mintsem lázító, pláne meg nem népellenes.

Gondolom, szeretnél már a lényegre térni, és konkrét irodalmi írásokat olvasni, de ne siess annyira, még van néhány fontos alapozó gondolat, amit meg szeretnék osztani Veled.

Mit is találsz majd itt?

A műfajokat tekintve, bár azokban nem mindig vagyok meghatározható, de amit én gondolok erről, az az, hogy ezen az oldalon sokszor és többnyire realista, továbbá szürrealista stílusú novellákkal találkozhatsz majd, de némelykor belebotolhatsz egyszerű tájleírásokba, helyzetleírásokba, hangulatokba, színpadra szánt tragikus, komikus és tragikomikus jelenetekbe, karcokba, fricskákba, egy-kétmondatos gondolatokba, rímelő- és nem rímelő, úgynevezett szabad versekbe, dalszövegekbe, szentenciákba, filozofikus fejtegetésekbe, aranyköpésekbe, poénokba, viccekbe és más egyéb agyrémekbe. Itt lesznek még a soha meg nem írt regényeim részletei, a soha meg nem élt szerelmeim és történeteik, az ismeretlen világokban való bolyongásaim, a Sci-fi-snek és kriminek tűnő írások, agyafúrt lelki és szellemi gyötrelmek és aberrációk, groteszk és morbid hangvételű "nemtommicsodák", a normálistól elütő magatartásformákon való vekengések, az előző életek általam megélt és csupán csak elképzelt élményei, stb., stb., stb., és-a-többi. 

Hol találod ezeket?

Az egész anyagot alapvetően két részre tagolom majd:

- az egyik részét, amint belépsz a blogba, azonnal meglátod a főoldalon, 

- a másik részét, ami részben átfedése lesz a blog főoldalának, a fejléc alatti menüpontok alatt fogod megtalálni. Erre akkor lesz szükséged, amikor nem kívánod lefelé végiggörgetni a startoldalt, hanem csak bizonyos dolgokra vagy kíváncsi. Az egyes menüpontok alá betöltött adatok végül is a tartalmi kategorizálás megoldása végett kerültek oda, ahol most vannak. Így könnyebb lesz dolgoznom, neked meg könnyebb lesz eligazodnod az adathalmazban. Az elején még nem zavaró, ha mindent lát a szemed, de a későbbiekben, amikor már egyre gyakrabban visszatérsz, már célirányosan fogsz keresni. Hurrá !!!

Hogy mit szeretnék és mire vágyom még?

Amit szeretnék: hogy állandóan reagáljatok, jelezzetek vissza az olvasottakra, úgy a rosszra, mint a jóra, mert reakciók nélkül csak olyan leszek, mint a frissen és csakis hobbiból megvakított ember, aki még üvölteni is fél fájdalmában és egyáltalán nem tudja, merre induljon, mert azt se tudja, létezik-e út előtte, vagy csak egy nagy fal kezd ráborulni, amit éppenséggel nem vesz észre, mert most nagyon elfoglalt a saját bajával, más szóval figyelmetlen a környezetére.

Amire vágyom: hogy teljes lehessen az életem, hogy örülhessek, mert egyre sokasodtok. Higgyétek el, az egyedüllét család mellett sokkalta elviselhetetlenebb, mintha valóban magam lennék. Utálok egyedül lenni, barátokra és velem együtt érző, velem együtt gondolkodni tudó emberekre van szükségem, mert adni szeretnék magamból. S hogy sikerül-e, Rajtad is múlik.

Amit javasolhatok:

Mielőtt belépsz ebbe a szentélybe, hagyd el az előítéleteidet, felejtsd el azt, hogy ki vagy, azt is, hogy kivagy..., itt nem lesz szükséged semmi másra, (pláne nem föntről bemutató nagymellényre), csak arra, hogy próbáld megnyitni a benned szunnyadó kíváncsiság apró hunyorgó ablakait, és befogadni és osztozni velem az élményben, mert soha egy percig se gondold, hogy olyan barom vagyok, aki önmagának ír. Szerintem ez valamilyen égi és nem emberi irányítás által determinált küldetés, egy olyasfajta belső kényszer, aminek meg kell, és meg is akarok felelni. 

Segíts nekem, hogy viszonozhassam neked, ugyanúgy, mint mindazoknak, akik ezt a blogot rendszeresen olvassák.

Ez a blog a második, amihez hozzákezdtem, légy türelemmel, mert folyamatosan a feltöltésükön fáradozom. 

Az első időkben a meglévő anyagaim mielőbbi bedolgozását kívánom befejezni, ezért többnyire minden nap számíthatsz egy-egy új bejegyzésre.