A hajdúböszörményi gimiben a fiatal Kertész László költő volt a magyar irodalom-, a magyar nyelvtan-, és a történelem-tanárom. Férfiúkat nem illendő imádni, de én boldogan végigcsüngtem a négy évet minden szaván, mert lebilincselő volt a stílusa, a tudása, a parfümje, a cigije, az öltözködése..., nem volt több ilyen ember az életemben. Irodalom-szakkörös is voltam, ott többek közt meg lehetett vitatni mindazt, amit írtam.
Kertész tanár úr mondta egyszer: Jobb volna Marci, ha kisprózát, vagy novellákat írogatnál, mert a verseid..., noha, szórakoztatóak, azért mégiscsak agyrémek valahol. Belőled hiányzik az a lírai többlet töltet, ami az igazi költőknek sajátja, ugyanakkor érdekes és bizarr a látásmódod, valahogy hasonlítanak a rajzaidhoz és a festményeidhez. Minden héten ott van tőled valami a nagy faliújságon, a közzétett dolgaidon jól elszórakozik az egész tanári kar, a tanáriban is sokszor téma vagy. Nem mondom azt, hogy tilos verset írnod, csak azt mondom, kisprózában jobb volnál. A regény egy más műfaj, te nem fecsegsz annyit, és türelmed sem volna egy nagyobb lélegzetű epikai műhöz. (Mennyire igaza volt, hiszen még egy kisregényhez sem volt soha türelmem.) A kisprózába nemcsak a novellák férnek bele, hanem a karcok, karikatúrák, glosszák, értekezések, és az esszék. Mindegyikhez van érzéked, ha le tudnád vetkőzni az alpári, közönséges és sértő stílusodat, az állandó groteszk, és abszurd látásmódot, még sikeres is lehetnél.
A ballagó bálunkon beszéltem vele utoljára, akkor többek közt még azt mondta: Tudom, nem vettek fel a katonatisztire, mert a polgári származásod miatt megbízhatatlannak minősítettek. Ne akarj írni, mert nem fogják jó szemmel nézni. Maradj meg a gitárnál, egy presszózenész nem olyan ember, akire valamiért is figyelne a belügy. Nyugatra úgysem mehetsz, mert kizárt, hogy útlevelet kapjál. Hallottam valakitől, hogy ki akarod tanulni a villanyszerelő szakmát. Ez jó ötlet, mert ahhoz nagyon is elvont és absztrakt gondolkodás szükséges, mert az áramot nem lehet látni a drótban, az elvont gondolkodásban nincs nálad hiány, ezért jó lesz az neked.
Na, menj, és vidd el Gizust (aki az osztályfőnöknőm volt) egy táncra, mert már mindjárt sírva fakad..., mert még csak te nem táncoltál vele.
A későbbiekben már csak köszöntem neki, ha találkoztunk az utcán. Pontosan már nem is emlékszem, de pár évvel az érettségink után tragikus baleset áldozata lett, azonnal meghalt. Ha még élne, mert még élhetne, most nem volna annyi gondom, kikérhetném a véleményét bármiről, erről a blogról is.
Egykori mentorom, Székelyhidy Ágoston (Guszti bácsi), aki tanára volt a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumnak (, bár engem nem tanított), akkoriban a Hajdú-Bihari Napló irodalmi mellékletének és az Alföld irodalmi folyóiratnak az olvasószerkesztője, és egyben szerzője is volt (főleg esszéket, értekezéseket és kritikákat írt), ekként véleményezte a Helénámhoz című, 3 versciklusból álló, kiadásra-kész kötetemet 1978-ban:
"A gondolati versek erősebbek, az érzelmiek gyengébbek. Az ellentmondásos állapotok lezáratlan és kesernyés, irónikus, mérlegelő megfogalmazásai még mint elemek (egy-egy kompozícióban) is azt jelzik: itt lehet önálló, eredeti témát és hangot (tehát lírai egységességet) kibontakoztatni. Mindenképpen a Feloldoztalak bizonyítja."
Egykori mentorom, Székelyhidy Ágoston (Guszti bácsi), aki tanára volt a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumnak (, bár engem nem tanított), akkoriban a Hajdú-Bihari Napló irodalmi mellékletének és az Alföld irodalmi folyóiratnak az olvasószerkesztője, és egyben szerzője is volt (főleg esszéket, értekezéseket és kritikákat írt), ekként véleményezte a Helénámhoz című, 3 versciklusból álló, kiadásra-kész kötetemet 1978-ban:
"A gondolati versek erősebbek, az érzelmiek gyengébbek. Az ellentmondásos állapotok lezáratlan és kesernyés, irónikus, mérlegelő megfogalmazásai még mint elemek (egy-egy kompozícióban) is azt jelzik: itt lehet önálló, eredeti témát és hangot (tehát lírai egységességet) kibontakoztatni. Mindenképpen a Feloldoztalak bizonyítja."
Olvassátok jókedvvel ezeket az agyrém versikéket, és kacagjatok ugyanolyan felszabadultan és hangosan egy-egy soron, mint ahogy én tettem, amikor megírtam.
Megjegyzés: Utálom, amikor az ember (én) lefelé görget, és a betűk rendre kisebbednek, mert ezzel a blog formálisan és akaratlanul is azt jelzi, hogy azok, amik lentebb vannak, már nem annyira fontosak. Egy híroldalnál ragyogó lehet ez a megoldás, de itt nem, ezért ebben a dobozban valamennyi versikémet képi formátumra fogom lecserélni rövidesen. Apropó! Hogy képek lesznek a versikék. Nem is rossz ötlet: képekbe fogom ágyazni a versikéimet, s a méretük így állandó marad a sorrendtől függetlenül, és még a képek is mondhatnak valamit. Csak nem? Ez már a multimédia területe, ha jól sejtem, lehet hogy rossz helyre keveredtem. Csak vicceltem és most is azt teszem: okleveles multimedikus vagyok, minden bugyiba belelátok. Óvakodj tőlem !!!!
Megjegyzés: Utálom, amikor az ember (én) lefelé görget, és a betűk rendre kisebbednek, mert ezzel a blog formálisan és akaratlanul is azt jelzi, hogy azok, amik lentebb vannak, már nem annyira fontosak. Egy híroldalnál ragyogó lehet ez a megoldás, de itt nem, ezért ebben a dobozban valamennyi versikémet képi formátumra fogom lecserélni rövidesen. Apropó! Hogy képek lesznek a versikék. Nem is rossz ötlet: képekbe fogom ágyazni a versikéimet, s a méretük így állandó marad a sorrendtől függetlenül, és még a képek is mondhatnak valamit. Csak nem? Ez már a multimédia területe, ha jól sejtem, lehet hogy rossz helyre keveredtem. Csak vicceltem és most is azt teszem: okleveles multimedikus vagyok, minden bugyiba belelátok. Óvakodj tőlem !!!!
