CSAPRA MÉG

Csordultig kis-haver
Óborból, hogyha kell
Óborból nincs elég
Üss egyet csapra még

Más téma esdekel
Mondd azt, hogy dalra fel
Mondd azt, hogy kék az ég
Lá-lá-lá.., nyitni kék

Vérszomjas zord halál
Szólítsd és megtalál
Kaszával rád-suhint
S fej repül, mint a pinty

Tükröztél vén tükör
Szédült vagy, mint a kör
Megkergült gólyaláb
Nyársonsült délibáb

Csordultig.., van remény
Óborból tölt a fény
Óborból nincs elég
Üss egyet csapra még

         ***

MÍG MINDEN MÁS

Anyám szép pete volt
Apám csak egy ondó
Kromoszómám: XY
Míg minden más borongó

Lelkem ojtva vagyon
Törőm hangos, porít
Lázam épp hogy csak mérhető
Míg minden más kiborít

Testem egyre fárad
Dalból tempót merít
De egy félszó most lepattan
Míg minden más szétfeszít

Csókod még felderít
Hangod lágya selymes
Csodaszép e melódia
Míg minden más is teljes

         ***

KRIZANTÉM

Kertemben az éjjel
Dúvadak tanyáztak
Ahol a semmiért
Mindent lecsináltak

Porhanyós bakhátra
Hiába vetettem
Ha virágim szirmait
El kell most temetnem

Mért is e bosszú? Jaj
Kinek, s mit vétettem
Perzselém, mint tarlót
S lassan felégettem

Más tavaszra vágyom
Láttassék diadém
S mi alá befekszem
Nőjön rajt' krizantém

        ***

TAPINTS MEG

Eső szemekézik
És minélte jobban
Éghetne rőzseláng
De sehogy se lobban

Kisértsen gyertyaláng
Míg imámat mondom
Meghívott szerelmek
Mind itt a porondon

Kórusban üvöltik
S mit hallok, oly kevés
Távolból intenek
De az is mind ködbe vész

Nem hallok, nem látok
S bár érezni érzek
Vágyak illatából
Egy csipetnyit kivérzek

Azt mondtad: Szeretlek
Ó, ki az a bolond?
Tapints meg ez-egyszer
S már nem kaphatsz pofont

            ***

MESKETÉIM CSOKRA

Mézga Aladár, ki most is csőpost' játszik
Mekk-mesterünk vízben, s vígan zongorázik
Mazsolának kerek, türpincs malac-orra
Süsü-sárkány seggét titkon szimatolja

Vízipók sok-szemmel lát meg egy nagy-csodát
Kukori hogy gyűri, s tépázza Kotkodát
Házból Frakk kiűzte a lusta cicákat
Ho-ho sem rest, ha majd új-bottal pecázhat

Döbrögi uram még sok verést kihever
Frédinek a Béni örökzöld kis-haver
Hülyére venné Hókuszpók a törpöket
Egy nyúl kockás-füllel szelé a kék eget

Feneséges urát Tóni kiszolgálja
Gumimaci-szörpből buzgón megkínálja
Gyalog-kakukk lám, a mérföldeket rója
Azért lett a faló, hogy lehessen Trója

Mapech-show zenéje fülembe bemászik
Tom és Jerry után Micimackó fázik
Mese-mise-meskete jó hét-fogással
Fuss versenyt a rátóti csikótojással

Hakapecit Maci-Laci célba-veszi
Gombóc-Artúrt tányérjába beleteszi
Spongyabobnak mindene a kockanadrág
Magas égbolt felakasztva, nem szakad rád

                       ***

MIJASZÖSZT

Büszkén fityeg a talizmán
A rab Ali arab sejk farizmán
Hello, Blue Bell! Hol a kincs?
Aki bújt, aki nincs.., fakilincs

Alikám, már fő az étel
Csupa bab, mert ürü nincs
Kapsz utána, s rághatsz bétel
Kegyelem hátán szök' a lincs

Ajatollah spéci Urbán
Sosem volt a fején turbán
Mijaszöszt hord, kendő-sálat
S térdig érő nagy-szakállat

Messzi van-é ide Bábel
Kérdi Bikk Makk, s fia Ábel
Százezer kővetés parittyán
Oda mész? Ez még csak Pakisztán

           *** 

KIÉ EZ A HAZA

Bugyuta a nép itt
Még csak meg se rebben
Mert amiben bízott
Alig csordul, cseppen

Kié ez a haza
Aki lakja s féli
Vagy aki szarát is
Színaranyként méri

Ha az okos elmegy
Puszta lesz itt minden
Nemcsak amit látunk
Fejben, tervben, s hitben

Én már hova mennék
Sír szekerem rúdja
Szúvak percegik már
S a' sincs, aki húzza

Még-ha volna is egy
Kit szépen megkérnénk
Az is addig húzná
Míg haza nem érnénk

        ***

VÁNDORBOTRA

Bambulni csak bambul
És horpaszodik, satnyul
Nem érti, mi van most
Hol csőre-tölt a vaknyúl

Zendülni már zendül
De egy-húron nem pendül
Tüntet, mert rossz neki
Egy jobb életért rezdül

Rejtőzni, ha rejtőz'
Már nem szól, nem is fertőz
Tüskék tövisében
Sok indulatot felfőz

Baktatni még baktat
S ha itt már nem is lakhat
Vándorbotra sarkall
Mert kis-tüzet sem rakhat

         ***

FATÁLIS

Fatál is fatális
Hiányzik hozzá a
Merni merő merő
S együtt mily banális

Járna még kanál is
Ami a betevő
És amit megennél
Viszi a kanális

      ***

ÁLDASSÉK

Áldassék a neved
Áldassék Istenem
Míg egy ember él a földön
Te vagy a mindenem

Ott leszel az új nap
Fénylő sugarában
És mint sötét éji őrszem
Álmok viharában

Őriztél hitemben
Adtál akaratot
Mégis tüzét szíttad annak
Aki már megtagadott

Elpártolt mellőled
Mások kárán hízik
Régtől hátat fordít, mert a
Párt szavában bízik

     ***

-SÉGEK

Arctalan a névtelenség
Hitetlen a képtelenség
Kekec gőg a szemtelenség
Hibát rejt a szertelenség


Pajzán csíny a meztelenség
Hitbarát az eltökéltség
Félelem a falfehérség
Rútnak párja lőn a szépség


Vakbarát a végtelenség
Hideg-szív a szenvtelenség
Örökölt a tettrekészség
Agitpropnak örök vétség


Izomgörcs a fark-merevség
Libidómra soh' sincs mentség
Szemfüles a pletykaéhség
Könnyen hull a nagy nehézség


                  ***

UGYAN MÁR

Bonviván
Betáncol a színre
Ugyan már
Iván ki, beállt a gerince


Bikkfakulcs
Nyikorog a zárban
Ugyan már
Mulcsa van, éghet a kályhában


Kinek fáj?
Elmondtam elégszer
Ugyan már
Fáj a máj, zsugortól köhécsel


Riasztó
Felrázott álmomból
Ugyan már
Fiaskó. Megbuktál, az tombol


Oltott-mész
Csordogál a kádba
Ugyan már
Mész most a vén büdös picsába

           ***

HEJ!

Mi a kő?
Kő, ami kő.
Kőne?
Na, ne.

 ***

TALÁN

Meghalnék a keresztúton
Valahol Keresztúron
Mákoson, rákoson
Talán Fertőrákoson.

            ***

BAKAFÁNTOS

Bakafántos katakomba
Rajzszög állt a valagomba
Összement az anakonda
proletár lett Király Kobra


Meg vagyok most zavarodva
Szarok minden hatalomra
Pufajkások, fogasokra
Vigye őket Duna sodra


Forgókakast szélmalomra
Úgy megyünk a vigalomba
Siralomház nyitva, tárva
Felkészült az első táncra


Deáknénak vászna, rongya
Százfelé húz húsz porontya
Körmöst kaptam, nincs pityorka
Grizzlyvé nőtt medvezsónka


Másképp látja, lődd halomba
Munkásőrnek nincsen gondja
Szalutál most népünk frontja
Nem hiszi már, de még mondja


Téeszcsések munkaláza 
Jeget vert a dús kalászra
Munkaegység jár a frászra
Gumibot a zugkolbászra


Bort öntök a gitáromba
Puci segged rút, goromba
Jólesett az őzlábgomba
Most robban az atombomba


                 ***

CIKI

Micsoda vicsor e vacsora.

Nem csoda.

Nincs egyetlen vigyor, se csacsora.

         ***

Bevezető

Tisztelt Olvasóm!

Először is arra válaszolok, miért hoztam létre egy irodalmi blogot, amikor ma oly kevesen olvasnak, s ha mégis, akkor többnyire romantikus ponyvákat, a műveltebbek pedig a divatos bestsellereket. Nehéz idők járnak most a művészi vénával megáldott honfitársainkra, mert itt a kultúra és a műveltség épp annyira sokadlagos, mint az egészségügyi helyzet, avagy az, hogy a munkaképes emberek felének nincs rendes munkája.

Szeretném, ha megismernéd azokat az írásaimat, amik az elmúlt rendszer politikai cenzúráján valamiért fennakadtak. nagyon bosszantotta őket az egykori rebellis, intrikus és a szerintük nyomdafestéket nem tűrő stílusom, a népellenesnek megbélyegzett személyiségem, ezért úgy gondolták, jobb lesz, ha örökre elhallgattatnak és beraknak a süllyesztőbe.

Mától vegyétek úgy, hogy feltámadtam, újra létezem, és ma már büszkén felmerem vállalni mindazokat az állítólagos bűnöket, amit a leírt gondolataimmal valaha elkövettem.

Amikor ideköltöztünk (ahol most élünk), megpróbáltam belépni a rétsági irodalmi körbe, hogy újra tartozhassak valahová, − hiszen anno 82-ben még a Kiss Tamás költő által vezetett debreceni írókör tagja voltam −, de válaszra sem méltattak, pedig akkor már állítólag dúlt Magyarországon a polgári demokrácia, mert mindez már jóval 89 után történt.

Egyszer hajdanán, még a régi rendszer egyik megyei pártbizottsága első titkárának kötelező vendégeként a tudomásomra hozták, hogy mától, vagyis attól a naptól kezdődően tőlem egyetlen sor sem fog napvilágot látni. Mondván, jobb lesz, ha meghúzom magam, mert ők nem hülyék, átlátnak a szitán, amit a soraim között ki lehet olvasni, arra ebben az országban sem most, sem a későbbiek során nincs szükség. Így azután sikerült belém fojtaniuk a szót, leálltam az írással. 

Az igazi (?) „felszabadulásunkat” követően vettem a bátorságot, és újra írni kezdtem, de a publikálás megint csak falba ütközött. Az akkori szerkesztőbizottság ugyan kitűnően múlatott az írásomon, de a főszerkesztő nemet mondott. Ez a blogom – noha korántsem bosszúvágyból –, de a régi keletű írásaimat épp úgy tartalmazni fogja, mint az ezután következőket, mert hiszem, és remélem, az értékeket nem szabad véka alá rejteni, hanem be kell mutatni, még akkor is, ha valaki(k)nek félre áll tőle az orra. 

Ha politizálnék – de nem teszem, mert nem vágyok arra, hogy munka nélkül, s csupán a szófosásból tartsam el a családomat, – ma is és mindörökké az ellenzék első sorában ülnék és buzgón ostoroznám az úrhatnám és képzetlen seggvakarókat.

Döntsd el, mennyiben vagyok olvasmányos, illetve olvashatatlan. Szerintem az írásaim zöme független a politikától, inkább szürrealista, morbid, szabad-szájú, és arrogáns, mintsem lázító, pláne meg nem népellenes.

Gondolom, szeretnél már a lényegre térni, és konkrét irodalmi írásokat olvasni, de ne siess annyira, még van néhány fontos alapozó gondolat, amit meg szeretnék osztani Veled.

Mit is találsz majd itt?

A műfajokat tekintve, bár azokban nem mindig vagyok meghatározható, de amit én gondolok erről, az az, hogy ezen az oldalon sokszor és többnyire realista, továbbá szürrealista stílusú novellákkal találkozhatsz majd, de némelykor belebotolhatsz egyszerű tájleírásokba, helyzetleírásokba, hangulatokba, színpadra szánt tragikus, komikus és tragikomikus jelenetekbe, karcokba, fricskákba, egy-kétmondatos gondolatokba, rímelő- és nem rímelő, úgynevezett szabad versekbe, dalszövegekbe, szentenciákba, filozofikus fejtegetésekbe, aranyköpésekbe, poénokba, viccekbe és más egyéb agyrémekbe. Itt lesznek még a soha meg nem írt regényeim részletei, a soha meg nem élt szerelmeim és történeteik, az ismeretlen világokban való bolyongásaim, a Sci-fi-snek és kriminek tűnő írások, agyafúrt lelki és szellemi gyötrelmek és aberrációk, groteszk és morbid hangvételű "nemtommicsodák", a normálistól elütő magatartásformákon való vekengések, az előző életek általam megélt és csupán csak elképzelt élményei, stb., stb., stb., és-a-többi. 

Hol találod ezeket?

Az egész anyagot alapvetően két részre tagolom majd:

- az egyik részét, amint belépsz a blogba, azonnal meglátod a főoldalon, 

- a másik részét, ami részben átfedése lesz a blog főoldalának, a fejléc alatti menüpontok alatt fogod megtalálni. Erre akkor lesz szükséged, amikor nem kívánod lefelé végiggörgetni a startoldalt, hanem csak bizonyos dolgokra vagy kíváncsi. Az egyes menüpontok alá betöltött adatok végül is a tartalmi kategorizálás megoldása végett kerültek oda, ahol most vannak. Így könnyebb lesz dolgoznom, neked meg könnyebb lesz eligazodnod az adathalmazban. Az elején még nem zavaró, ha mindent lát a szemed, de a későbbiekben, amikor már egyre gyakrabban visszatérsz, már célirányosan fogsz keresni. Hurrá !!!

Hogy mit szeretnék és mire vágyom még?

Amit szeretnék: hogy állandóan reagáljatok, jelezzetek vissza az olvasottakra, úgy a rosszra, mint a jóra, mert reakciók nélkül csak olyan leszek, mint a frissen és csakis hobbiból megvakított ember, aki még üvölteni is fél fájdalmában és egyáltalán nem tudja, merre induljon, mert azt se tudja, létezik-e út előtte, vagy csak egy nagy fal kezd ráborulni, amit éppenséggel nem vesz észre, mert most nagyon elfoglalt a saját bajával, más szóval figyelmetlen a környezetére.

Amire vágyom: hogy teljes lehessen az életem, hogy örülhessek, mert egyre sokasodtok. Higgyétek el, az egyedüllét család mellett sokkalta elviselhetetlenebb, mintha valóban magam lennék. Utálok egyedül lenni, barátokra és velem együtt érző, velem együtt gondolkodni tudó emberekre van szükségem, mert adni szeretnék magamból. S hogy sikerül-e, Rajtad is múlik.

Amit javasolhatok:

Mielőtt belépsz ebbe a szentélybe, hagyd el az előítéleteidet, felejtsd el azt, hogy ki vagy, azt is, hogy kivagy..., itt nem lesz szükséged semmi másra, (pláne nem föntről bemutató nagymellényre), csak arra, hogy próbáld megnyitni a benned szunnyadó kíváncsiság apró hunyorgó ablakait, és befogadni és osztozni velem az élményben, mert soha egy percig se gondold, hogy olyan barom vagyok, aki önmagának ír. Szerintem ez valamilyen égi és nem emberi irányítás által determinált küldetés, egy olyasfajta belső kényszer, aminek meg kell, és meg is akarok felelni. 

Segíts nekem, hogy viszonozhassam neked, ugyanúgy, mint mindazoknak, akik ezt a blogot rendszeresen olvassák.

Ez a blog a második, amihez hozzákezdtem, légy türelemmel, mert folyamatosan a feltöltésükön fáradozom. 

Az első időkben a meglévő anyagaim mielőbbi bedolgozását kívánom befejezni, ezért többnyire minden nap számíthatsz egy-egy új bejegyzésre.