Cövekrevert Benedek mélabús igaztörténete (4. rész)

                                          
                                           Egy másik világ küszöbén

   Az a rövid epizód, amiről Benedek úgy gondolta, hogy éppen akkor szállt mennyekbe a lelke, egy csöppet sem fedte a valóságot.

Amikor elkezdődött a képzeletbeli visszaszámlálás, főhősünk egyáltalán nem félt, csak szorongott, és roppantul izgatott volt, mert nem tudta, mi vár rá, s mert egy olyan útra indult, amit még korábban nem járt meg. Minden érzékszervét kitárta, de csak szerinte, mert a szemét az első néhány másodpercben ösztönösen lecsukva tartotta. Egy erősen kavargó és egyben szippantó szelet érzett lesüvölteni a magasból, ami egy áttetsző és közel 80 centiméteres átmérőjű gégecsőből áramlott feléje, s ami aztán felszaggatta a földbe-vert cövek kötélzetét, majd felkapta őt és a csőben tovaröpítette az ég felé. Miután lecsendült ez az óriási felhajtóerő, kinyitotta a szemét, és egy felvonóban találta magát. Körülnézett, a jelzések, a gombok és a felírat mind egyértelmű volt Benedek számára, ezért megnyomta az egyes gombot. Rögtön felugrott egy másik felirat, de ennek a szövegét már egy narrátor-hang mondta: — Ha szeretné tudni, hogy hol van, nyomja meg a kettes gombot. – Benedek megnyomta a kettes gombot. Aztán egy kis sistergés-szerű hangot hallott maga mögött, ezért hátrapillantott. Az ajtó-fölötti szűk térben egy beépített monitoron, vagyis a képernyőn megjelent egy férfifej, amelyen nem volt semmi különleges, olyan volt, mint bárki, de élő embernek tűnt, nem afféle 3D-s módon készített virtuális rajznak. A férfifej megszólalt: — Üdvözöljük Önt a neuron-vezérlésű TURP 1023-as fedélzetén. Ha úgy gondolja, hogy maradéktalanul el tudja majd fogadni a feltételeinket, nyomja meg a hármas gombot. Ha nem kíván velünk megegyezni, és inkább a keserves földi halált választja, nyomja meg a négyes gombot. – Benedek a hármasra voksolt, ezért azt nyomta meg. 

Ezt követően a felvonó elindult, és a következő felső szinten megállt. Az ajtó automatikusan kinyílt, Benedek előrehajolt, alaposan kinézett, de semmit sem látott, csak nagy feketeséget, ezért nem mert kiszállni a semmibe. Hirtelen  kutyaugatásra lett figyelmes, s mire az agyáig hatolt a felismerés, már mellette is termett hűséges pulija, a Bodri. A szeméből határtalan boldogságot olvasott ki Benedek: — Eddig még csak rendben is volnánk, de te, kiskutyám, honnan a fészkes fenéből keveredtél elő? – Bodri csak csaholt örömében, ugrált fel minduntalan a gazdira, és nyalta mohón Benedek kezét, mintha csak azt mondaná: "Ne félj gazdám, itt végre jó helyen vagyunk." Aztán a felvonó ajtaja ismét bezárult, egy hang arra szólította fel a felvonó utasát, hogy nyomja meg az ötös gombot. Benedek megnyomta, mire a felvonó ismét felfelé indult és a következő szinten megállt, és mielőtt még az ajtó újra kitárult volna, egy kis sistergő hang után újabb felírat jelent meg a monitoron: "Nem kell több gombot megnyomni, mi nem egy földi telefonos ügyfélszolgálat vagyunk, ahol a pénzéért cserébe nagylelkűen ingyenes tejelő-zenét szolgáltatunk, csakhogy teljen az idő. Most szálljanak ki, és helyezzék magukat kényelembe. Ön, földi halandó, talál majd egy lezárt borítékot az asztalon, bontsa fel és olvassa el a levelet. Ezt követően a TURP kapitánya fog Önnel találkozni, aki majd elmondja, mi lesz a küldetése nálunk. Addig legyenek türelemmel." 

Benedek kiszállt, füttyentett a Bodrinak, aki vígan utánaeredt. Egy nagy köralakú szobába léptek, amiben fönt a mennyezet alatt körben apró ablakok sorakoztak, melyekben szabályos időközökben különböző fények gyulladtak fel, olyan volt az egész, mint egy ritmikusan lüktető futófény. A szoba közepén tényleg volt egy asztalka, amolyan dohányzóféle, de sem cigarettát, sem hamuzót nem látott rajt' Benedek, csak egy nagyméretű kemény-fedelű és patentkapcsokkal ellátott borítékot. Patentek ki, aztán a főhősünk kiemelte a levelet. Fura egy levél volt, akár egy impregnált óriási szőlőlevél, amin nyomtatott betűkkel az alábbi szöveg volt olvasható:

Tisztelt földi halandó!

Csak a kutyáját engedtük meg, hogy felismerje, mert minden más emlékét véglegesen kitöröltük a memóriájából, ugyanakkor a genetikailag örökölt képességeit, készségeit, hajlamait, szervezetének működésbeli sajátosságait, testi felépítését, jellemző küllemi jegyeit, viselkedésformáit, és a természetes alapösztöneit hiánytalanul megtartottuk, mert ezekre nálunk is szüksége lesz. A kutyára azért volt szükség, hogy Ön nyugodt maradhasson, és hogy ezentúl mindig legyen Önnél kéznél, mint egy kabala, mint egy ajándék, ami a régi földi életére emlékezteti. A kutyája érdemesnek mutatkozott arra, hogy Önnel lehessen, hiszen ez volt az egyetlen élő teremtés a Földön, amely sosem ártott Önnek. Ezentúl, kérjük, szólítsa őt Aki-nek, mert mi is ekként fogjuk szólítani az elkövetkezendők során.

Korántsem véletlen, hogy Ön most egy kicsit (jókicsit) összezavarodottnak és joggal üresnek érzi magát, mert még nincsenek tapasztalatai a civilizációnkról, s tudvalevően a korábbi élményeire sem tud már támaszkodni. Az a hely, ahol ezt a levelet olvassa, a Double Sun nevű naprendszer egyik felderítő gépe, hajója, amin Önt a születésétől fogva rendszeresen megfigyeltünk, és mivel nem akartuk elveszteni, Önért jöttünk, mert dolga lesz ennek a naprendszernek az Iris nevű bolygóján. Ez a kétNapos naprendszer az Androméda-köd Földdel szemközti oldalán helyezkedik el, amiről a földi halandóknak eleddig tudomása nincs, és ezt az állapotot szeretnénk a jövőben is fenntartani.

Itt a továbbiakban egy Földön megtörtént históriával folytatjuk, de természetesen nevek nélkül. Olvassa hát el a saját élettörténetét dióhéjban, és próbálja levonni a tanulságait.

Egyik, valamiért kiszemelt földi halandónk, aki éppen ötven évvel ezelőtt egy péntek-tizenharmadikán látott napvilágot egy magyar-ajkú erdélyországi falucskában, kiskorától kezdődően sok barátra tett szert (mert úgy akarta), s akikkel máig jó-baráti kapcsolatot ápolt. Egy véletlen genetikai mutáció folytán kitűnő szellemi képességekkel rendelkezett, már háromévesen kiválóan számolt, írt és olvasott. Mind otthon, mind később; minden osztályában a túlontúl kicsi mérete miatt rendre megmosolyogták, soha nem vették komolyan, és soha nem engedték, illetve nem javasolták, hogy továbbtanulhasson. A baka-sorozón a hadsereg is kiszuperálta, mert nem tartották alkalmasnak még a haza védelmére sem. A lányok sem vették soha férfiszámba, ezért szóba sem jöhetett nála az udvarlás, a bálozás, a máléhántáson való lánykinézés, a vasárnapi korzó, a szerelmi vallomástétel, a szexről és nősülésről nem is beszélve. 

Egy papokkal szívesen eljátszadozó, és kiélt nagydarab nőszemély vette végül férjül, aki rábízta az örökségként rászálló birtok gondozását. A föld és a jószágok szeretete a földi halandót nagyszerű és eredményes gazdává tették, de az asszonya nem ajándékozta meg gyermekáldással, mert képtelen volt rá, és nem is vonzotta igazán az anyaság. 

Mindettől függetlenül ez az ember nem élt Istennek tetsző életet, mert a saját pipogyasága miatt csak rabszolgaság jutott neki osztályrészül az asszonya uralma alatt, s mert gyenge volt, s mert soha egy percre sem tudott a sarkára állni. Nem foglalkozott sohasem kellőképpen (férfimódjára) a nejével, nem cirógatta elégszer, nem súgott a fülébe szerelmes szavakat, és csak nagy néha (és azt is csak ímmel-ámmal téve) nyúlt a szoknyája alá. Nem kérte ki soha a véleményét semmiről, annak ellenére, hogy az összes Q-ja jócskán magasabb volt, mint az Öné, nem mosogatott, nem mosott, nem vasalt, nem porszívózott, nem fogdosta össze a legyeket, nem főzött, nem ágyazott, nem vikszolta fényesre soha a párja topánkáit, nem kísérte egyszer sem esti misére, és-a-többi, és-a-többi. Más szóval, szarba sem vette, csak úgy elvolt, s csak úgy díszelgett mellette, akár egy aprócska és huncut árvacsalán a nagyra-nőtt lótök mellett. Mindenkor csak tőle (, mármint az asszonyától) tisztes távolságban tudott úgy döngeni, mint egy friss húsra kihegyezett döglégy. Ellenben a szomszédjában lakó özvegyet buzgón és odaadón istápolta titokban a falu előtt, de az asszonya tudtával, s annak örök ellenzése ellenére. 

Helytelenül, mindig is különös szükségét érezte annak, hogy közismert férfiemberek társaságában legyen, ezért a napi feladatainak elvégzése után rendre a kocsmában kötött ki (az állandó korcsmabútorok egyike volt), ott kuglizott, kártyázott, hetvenkedett, iszogatott, diskurált, politizált és informálódott a világ-, no meg a szűkebb pátriája dolgairól. Végtére is a gazdaságban adódó munkákon kívül tisztára haszontalan és naplopó életmódot folytatott. Megpróbálkozott ugyan többféle látszattevékenységgel is, mint például: a köztéri park gondozása, vagy az esti harangozás, avagy a helypénzszedés a piacon..., de ezeket sosem igazán szívből tette, hanem azért, hogy láttassa a faluval, hogy ő mennyire hasznos tagja a közösségnek, és mennyire pótolhatatlan. És hogy elismerjék, mert ezt igényelte, s vágyta minduntalan. Miután ez az előélet nem jogosította volna fel arra, hogy bebocsájtást nyerjen a mennyeknek országába, nem maradt volna más lehetősége a kínkeserves halál után, csak a poklok pokla. S amiből már jócskán kijutott a része az asszonya fennhatósága alatt, úgy döntött az Iris bolygó Nagyasszonya, hogy ad még Önnek egy lehetőséget arra, hogy nálunk bizonyítson.

Amit nyújtani tudunk:

1. A földi ember átlagos életciklusához képest egy jóvalta magasabb életkor megélhetőségét, ami nem egyenlő ugyan a halhatatlansággal, de azért könnyedén a többszörösét is megélheti itt annak, mint amit a Földön megélhetne. (Itt most nem vettük azt figyelembe, hogy az asszonya jóvoltából már nem lenne az élők sorában.)

2. Részt fog venni egy alapos képességvizsgálaton, s amiben feltehetően a legtöbbet tudja majd nyújtani, abban fogjuk foglalkoztatni.

3. Nyitunk Önnek egy bankszámlát, ahol letétbe helyezünk egy figyelemreméltó vagyont, amit majd arra fordíthat, amire a szenátus rámondta az áment.


Amit elvárunk Öntől:

1. Hogy ne kutasson a Földön megélt élete, és az ottani ismerősei után, mert akkor nem tud maradéktalanul eleget tenni a küldetésének, s nem válhat hasznos tagjává az Iris bolygó közösségének. (Ha valamire egyszer mégis visszaemlékezne a múltját illetően, azt itt senkinek sem mondhatja el, továbbá semmilyen más módon nem tudathatja, és még csak nem is utalhat rá.) 

2. Nem politizálhat, mert nekünk erre a tevékenységre egy külön kitenyésztett kasztunk van. Egyetlen kaszt-tag sem jogosult arra, hogy bármilyen okra hivatkozva belerondítson egy másik munkájába, ha valaki – legyen az bárki – mégis erre vetemedne, kémiai úton azonnal kasztráljuk.

3. Mivel nálunk a képességeinek megfelelő munkát fog végezni, amiért szép kis summát fog kapni díjazásul, amiből emberhez méltó életet élhet, a banki letétben elhelyezett vagyonát jótékony célú adakozásokra kell felhasználnia, de mindezt csak azzal a feltétellel teheti meg, hogyha az ezzel kapcsolatos valamennyi szükséges tevékenységet – a napi munkáján túl – megszervezi, lebonyolítja, tehát minden akcióban, illetve projektben aktívan részt vállal. És még az átutalás előtt minden esetben meg kell bizonyosodnia arról, hogy az odaajándékozandó pénz a lehető legjobb helyre kerül. Ha az adakozás során hibázik, és ez kiderül, a vagyonát rögtön befagyasztjuk és kétszáz évre egy sóbányába internáljuk egy kis málenkij robotra."

Amikor Benedek idáig (, vagyis a végéhez) ért az olvasásnak, megnyílt az ajtó, és belépett rajta a TURP 1023-as kapitánya. Aki (alias Bodri) ismerőseként vakkantotta.

                                                  ***