Miért éppen versikék?
Mert nem ütik meg azt a nívót, amit egy normális verstől elvárna az ember.
A hajdúböszörményi gimiben a fiatal Kertész László költő volt a magyar irodalom-, a magyar nyelvtan-, és a történelem-tanárom. Férfiúkat nem illendő imádni, de én boldogan végigcsüngtem a négy évet minden szaván, mert lebilincselő volt a stílusa, a tudása, a parfümje, a cigije, az öltözködése..., nem volt több ilyen ember az életemben. Irodalom-szakkörös is voltam, ott többek közt meg lehetett vitatni mindazt, amit írtam.
Kertész tanár úr mondta egyszer: Jobb volna Marci, ha kisprózát, vagy novellákat írogatnál, mert a verseid..., noha, szórakoztatóak, azért mégiscsak agyrémek valahol. Belőled hiányzik az a lírai többlet töltet, ami az igazi költőknek sajátja, ugyanakkor érdekes és bizarr a látásmódod, valahogy hasonlítanak a rajzaidhoz és a festményeidhez. Minden héten ott van tőled valami a nagy faliújságon, a közzétett dolgaidon jól elszórakozik az egész tanári kar, a tanáriban is sokszor téma vagy. Nem mondom azt, hogy tilos verset írnod, csak azt mondom, kisprózában jobb volnál. A regény egy más műfaj, te nem fecsegsz annyit, és türelmed sem volna egy nagyobb lélegzetű epikai műhöz. (Mennyire igaza volt, hiszen még egy kisregényhez sem volt soha türelmem.) A kisprózába nemcsak a novellák férnek bele, hanem a karcok, karikatúrák, glosszák, értekezések, és az esszék. Mindegyikhez van érzéked, ha le tudnád vetkőzni az alpári, közönséges és sértő stílusodat, az állandó groteszk, és abszurd látásmódot, még sikeres is lehetnél.
A ballagó bálunkon beszéltem vele utoljára, akkor többek közt még azt mondta: Tudom, nem vettek fel a katonatisztire, mert a polgári származásod miatt megbízhatatlannak minősítettek. Ne akarj írni, mert nem fogják jó szemmel nézni. Maradj meg a gitárnál, egy presszózenész nem olyan ember, akire valamiért is figyelne a belügy. Nyugatra úgysem mehetsz, mert kizárt, hogy útlevelet kapjál. Hallottam valakitől, hogy ki akarod tanulni a villanyszerelő szakmát. Ez jó ötlet, mert ahhoz nagyon is elvont és absztrakt gondolkodás szükséges, mert az áramot nem lehet látni a drótban, az elvont gondolkodásban nincs nálad hiány, ezért jó lesz az neked.
Na, menj, és vidd el Gizust (aki az osztályfőnöknőm volt) egy táncra, mert már mindjárt sírva fakad..., mert még csak te nem táncoltál vele.
A későbbiekben már csak köszöntem neki, ha találkoztunk az utcán. Pontosan már nem is emlékszem, de pár évvel az érettségink után tragikus baleset áldozata lett, azonnal meghalt. Ha még élne, mert még élhetne, most nem volna annyi gondom, kikérhetném a véleményét bármiről, erről a blogról is.
Egykori mentorom, Székelyhidy Ágoston (Guszti bácsi), aki tanára volt a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumnak (, bár engem nem tanított), akkoriban a Hajdú-Bihari Napló irodalmi mellékletének és az Alföld irodalmi folyóiratnak az olvasószerkesztője, és egyben szerzője is volt (főleg esszéket, értekezéseket és kritikákat írt), ekként véleményezte a Helénámhoz című, 3 versciklusból álló, kiadásra-kész kötetemet 1978-ban:
"A gondolati versek erősebbek, az érzelmiek gyengébbek. Az ellentmondásos állapotok lezáratlan és kesernyés, ironikus, mérlegelő megfogalmazásai még mint elemek (egy-egy kompozícióban) is azt jelzik: itt lehet önálló, eredeti témát és hangot (tehát lírai egységességet) kibontakoztatni. Mindenképpen a Feloldoztalak bizonyítja."
Olvassátok jókedvvel ezeket az agyrém versikéket, és kacagjatok ugyanolyan felszabadultan és hangosan egy-egy soron, mint ahogy én tettem, amikor megírtam.
Megjegyzés: Utálom, amikor az ember (én) lefelé görget, és a betűk rendre kisebbednek, mert ezzel a blog formálisan és akaratlanul is azt jelzi, hogy azok, amik lentebb vannak, már nem annyira fontosak. Egy híroldalnál ragyogó lehet ez a megoldás, de itt nem, ezért ebben a dobozban valamennyi versikémet képi formátumra fogom lecserélni rövidesen. Apropó! Hogy képek lesznek a versikék. Nem is rossz ötlet: képekbe fogom ágyazni a versikéimet, s a méretük így állandó marad a sorrendtől függetlenül, és még a képek is mondhatnak valamit. Csak nem? Ez már a multimédia területe, ha jól sejtem, lehet hogy rossz helyre keveredtem. Csak vicceltem és most is azt teszem: okleveles multimedikus vagyok, minden bugyiba belelátok. Óvakodj tőlem !!!!
MERÜLÉS
Magam-ásta verem
Most hogy már ismerem
Rövid-póráz vacok
A hideg ül idelenn
Ablakát keresem
Árát most fizetem
Úgy enyészek benne
Mint kiutált idegen
Parázsló aprófát
Önmagam árnyékát
Átlépted már régen
Mert ördög a prófétád
Olcsó szerepjáték
Sok bizarr ajándék
Féltve őrzött sziget
De aljas minden szándék
Tükröt tartó múltak
Felszínre borultak
Érdemtelen vágyak
Mik ide beszorultak
Csalárd vallomások
Vágyott vad-románcok
Mért adhatnak többet
Mint az, aki én vagyok
Önkéntes merülés
Ellened-szegülés
Kényszerített válasz
Vagy nimfomán repülés
Kimászok-e innen
Szabad-e még hinnem
Vasrácsként zár körül
Bár bizodalmam kincsem
Bűn az, mi lepereg
Fogd be hát szekered
Csapj a lovak közé
S tudd, gyorsan kihevered
(2013. 12. 01.)
***
MÍG MINDEN MÁS
Anyám szép pete volt
Apám csak egy ondó
Kromoszómám: XY
Míg minden más borongó
Lelkem ojtva vagyon
Törőm hangos, porít
Lázam épp hogy csak mérhető
Míg minden más kiborít
Testem egyre fárad
Dalból tempót merít
De egy félszó most lepattan
Míg minden más szétfeszít
Csókod még felderít
Hangod lágya selymes
Csodaszép e melódia
Míg minden más is teljes
(2012.01.01.)
***
KRIZANTÉM
Kertemben az éjjel
Dúvadak tanyáztak
Ahol a semmiért
Mindent lecsináltak
Porhanyós bakhátra
Hiába vetettem
Ha virágim szirmait
El kell most temetnem
Mért is e bosszú? Jaj
Kinek, s mit vétettem
Perzselém, mint tarlót
S lassan felégettem
Más tavaszra vágyom
Láttassék diadém
S mi alá befekszem
Nőjön rajt' krizantém
(1988.05.30.)
***
TAPINTS MEG
Eső szemekézik
És minélte jobban
Éghetne rőzseláng
De sehogy se lobban
Kisértsen gyertyaláng
Míg imámat mondom
Meghívott szerelmek
Mind itt a porondon
Kórusban üvöltik
S mit hallok, oly kevés
Távolból intenek
De az is mind ködbe vész
Nem hallok, nem látok
S bár érezni érzek
Vágyak illatából
Egy csipetnyit kivérzek
Azt mondtad: Szeretlek
Ó, ki az a bolond?
Tapints meg ez-egyszer
S már nem kaphatsz pofont
(2010.03.30)
***
MESKETÉIM CSOKRA
Mézga Aladár, ki most is csőpost' játszik
Mekk-mesterünk vízben, s vígan zongorázik
Mazsolának kerek, türpincs malac-orra
Süsü-sárkány seggét titkon szimatolja
Vízipók sok-szemmel lát meg egy nagy-csodát
Kukori hogy gyűri, s tépázza Kotkodát
Házból Frakk kiűzte a lusta cicákat
Ho-ho sem rest, ha majd új-bottal pecázhat
Döbrögi uram még sok verést kihever
Frédinek a Béni örökzöld kis-haver
Hülyére venné Hókuszpók a törpöket
Egy nyúl kockás-füllel szelé a kék eget
Feneséges urát Tóni kiszolgálja
Gumimaci-szörpből buzgón megkínálja
Gyalog-kakukk lám, a mérföldeket rója
Azért lett a faló, hogy lehessen Trója
Mapech-show zenéje fülembe bemászik
Tom és Jerry után Micimackó fázik
Mese-mise-meskete jó hét-fogással
Fuss versenyt a rátóti csikótojással
Hakapecit Maci-Laci célba-veszi
Gombóc-Artúrt tányérjába beleteszi
Spongyabobnak mindene a kockanadrág
Magas égbolt felakasztva, nem szakad rád
(2008.02.03.)
***
MIJASZÖSZT
Büszkén fityeg a talizmán
A rab Ali arab sejk farizmán
Hello, Blue Bell! Hol a kincs?
Aki bújt, aki nincs.., fakilincs
Alikám, már fő az étel
Csupa bab, mert ürü nincs
Kapsz utána, s rághatsz bétel
Kegyelem hátán szök' a lincs
Ajatollah spéci Urbán
Sosem volt a fején turbán
Mijaszöszt hord, kendő-sálat
S térdig érő nagy-szakállat
Messzi van-é ide Bábel
Kérdi Bikk Makk, s fia Ábel
Százezer kővetés parittyán
Oda mész? Ez még csak Pakisztán
(2006.10.13.)
***
KIÉ EZ A HAZA
Bugyuta a nép itt
Még csak meg se rebben
Mert amiben bízott
Alig csordul, cseppen
Kié ez a haza
Aki lakja s féli
Vagy aki szarát is
Színaranyként méri
Ha az okos elmegy
Puszta lesz itt minden
Nemcsak amit látunk
Fejben, tervben, s hitben
Én már hova mennék
Sír szekerem rúdja
Szúvak percegik már
S a' sincs, aki húzza
Még-ha volna is egy
Kit szépen megkérnénk
Az is addig húzná
Míg haza nem érnénk
(2011.08.08)
***
VÁNDORBOTRA
Bambulni csak bambul
És horpaszodik, satnyul
Nem érti, mi van most
Hol csőre-tölt a vaknyúl
Zendülni már zendül
De egy-húron nem pendül
Tüntet, mert rossz neki
Egy jobb életért rezdül
Rejtőzni, ha rejtőz'
Már nem szól, nem is fertőz
Tüskék tövisében
Sok indulatot felfőz
Baktatni még baktat
S ha itt már nem is lakhat
Vándorbotra sarkall
Mert kis-tüzet sem rakhat
(2011.07.08.)
***
FATÁLIS
Fatál is fatális
Hiányzik hozzá a
Merni merő merő
S együtt mily banális
Járna még kanál is
Ami a betevő
És amit megennél
Viszi a kanális
(2010.04.27.)
***
ÁLDASSÉK
Áldassék a neved
Áldassék Istenem
Míg egy ember él a földön
Te vagy a mindenem
Ott leszel az új nap
Fénylő sugarában
És mint sötét éji őrszem
Álmok viharában
Őriztél hitemben
Adtál akaratot
Mégis tüzét szíttad annak
Aki már megtagadott
Elpártolt mellőled
Mások kárán hízik
Régtől hátat fordít, mert a
Párt szavában bízik
(2012.08.05)
***
-SÉGEK
Arctalan a névtelenség
Hitetlen a képtelenség
Kekec gőg a szemtelenség
Hibát rejt a szertelenség
Pajzán csíny a meztelenség
Hitbarát az eltökéltség
Félelem a falfehérség
Rútnak párja lőn a szépség
Vakbarát a végtelenség
Hideg-szív a szenvtelenség
Örökölt a tettrekészség
Agitpropnak örök vétség
Izomgörcs a fark-merevség
Libidómra soh' sincs mentség
Szemfüles a pletykaéhség
Könnyen hull a nagy nehézség
(1988.03.13.)
***
Miért éppen versikék?
Mert nem ütik meg azt a nívót, amit egy normális verstől elvárna az ember.
A hajdúböszörményi gimiben a fiatal Kertész László költő volt a magyar irodalom-, a magyar nyelvtan-, és a történelem-tanárom. Férfiúkat nem illendő imádni, de én boldogan végigcsüngtem a négy évet minden szaván, mert lebilincselő volt a stílusa, a tudása, a parfümje, a cigije, az öltözködése..., nem volt több ilyen ember az életemben. Irodalom-szakkörös is voltam, ott többek közt meg lehetett vitatni mindazt, amit írtam.
Kertész tanár úr mondta egyszer: Jobb volna Marci, ha kisprózát, vagy novellákat írogatnál, mert a verseid..., noha, szórakoztatóak, azért mégiscsak agyrémek valahol. Belőled hiányzik az a lírai többlet töltet, ami az igazi költőknek sajátja, ugyanakkor érdekes és bizarr a látásmódod, valahogy hasonlítanak a rajzaidhoz és a festményeidhez. Minden héten ott van tőled valami a nagy faliújságon, a közzétett dolgaidon jól elszórakozik az egész tanári kar, a tanáriban is sokszor téma vagy. Nem mondom azt, hogy tilos verset írnod, csak azt mondom, kisprózában jobb volnál. A regény egy más műfaj, te nem fecsegsz annyit, és türelmed sem volna egy nagyobb lélegzetű epikai műhöz. (Mennyire igaza volt, hiszen még egy kisregényhez sem volt soha türelmem.) A kisprózába nemcsak a novellák férnek bele, hanem a karcok, karikatúrák, glosszák, értekezések, és az esszék. Mindegyikhez van érzéked, ha le tudnád vetkőzni az alpári, közönséges és sértő stílusodat, az állandó groteszk, és abszurd látásmódot, még sikeres is lehetnél.
A ballagó bálunkon beszéltem vele utoljára, akkor többek közt még azt mondta: Tudom, nem vettek fel a katonatisztire, mert a polgári származásod miatt megbízhatatlannak minősítettek. Ne akarj írni, mert nem fogják jó szemmel nézni. Maradj meg a gitárnál, egy presszózenész nem olyan ember, akire valamiért is figyelne a belügy. Nyugatra úgysem mehetsz, mert kizárt, hogy útlevelet kapjál. Hallottam valakitől, hogy ki akarod tanulni a villanyszerelő szakmát. Ez jó ötlet, mert ahhoz nagyon is elvont és absztrakt gondolkodás szükséges, mert az áramot nem lehet látni a drótban, az elvont gondolkodásban nincs nálad hiány, ezért jó lesz az neked.
Na, menj, és vidd el Gizust (aki az osztályfőnöknőm volt) egy táncra, mert már mindjárt sírva fakad..., mert még csak te nem táncoltál vele.
A későbbiekben már csak köszöntem neki, ha találkoztunk az utcán. Pontosan már nem is emlékszem, de pár évvel az érettségink után tragikus baleset áldozata lett, azonnal meghalt. Ha még élne, mert még élhetne, most nem volna annyi gondom, kikérhetném a véleményét bármiről, erről a blogról is.
Egykori mentorom, Székelyhidy Ágoston (Guszti bácsi), aki tanára volt a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumnak (, bár engem nem tanított), akkoriban a Hajdú-Bihari Napló irodalmi mellékletének és az Alföld irodalmi folyóiratnak az olvasószerkesztője, és egyben szerzője is volt (főleg esszéket, értekezéseket és kritikákat írt), ekként véleményezte a Helénámhoz című, 3 versciklusból álló, kiadásra-kész kötetemet 1978-ban:
"A gondolati versek erősebbek, az érzelmiek gyengébbek. Az ellentmondásos állapotok lezáratlan és kesernyés, ironikus, mérlegelő megfogalmazásai még mint elemek (egy-egy kompozícióban) is azt jelzik: itt lehet önálló, eredeti témát és hangot (tehát lírai egységességet) kibontakoztatni. Mindenképpen a Feloldoztalak bizonyítja."
Olvassátok jókedvvel ezeket az agyrém versikéket, és kacagjatok ugyanolyan felszabadultan és hangosan egy-egy soron, mint ahogy én tettem, amikor megírtam.
Megjegyzés: Utálom, amikor az ember (én) lefelé görget, és a betűk rendre kisebbednek, mert ezzel a blog formálisan és akaratlanul is azt jelzi, hogy azok, amik lentebb vannak, már nem annyira fontosak. Egy híroldalnál ragyogó lehet ez a megoldás, de itt nem, ezért ebben a dobozban valamennyi versikémet képi formátumra fogom lecserélni rövidesen. Apropó! Hogy képek lesznek a versikék. Nem is rossz ötlet: képekbe fogom ágyazni a versikéimet, s a méretük így állandó marad a sorrendtől függetlenül, és még a képek is mondhatnak valamit. Csak nem? Ez már a multimédia területe, ha jól sejtem, lehet hogy rossz helyre keveredtem. Csak vicceltem és most is azt teszem: okleveles multimedikus vagyok, minden bugyiba belelátok. Óvakodj tőlem !!!!
Magam-ásta verem
Most hogy már ismerem
Rövid-póráz vacok
A hideg ül idelenn
Ablakát keresem
Árát most fizetem
Úgy enyészek benne
Mint kiutált idegen
Parázsló aprófát
Önmagam árnyékát
Átlépted már régen
Mert ördög a prófétád
Olcsó szerepjáték
Sok bizarr ajándék
Féltve őrzött sziget
De aljas minden szándék
Tükröt tartó múltak
Felszínre borultak
Érdemtelen vágyak
Mik ide beszorultak
Csalárd vallomások
Vágyott vad-románcok
Mért adhatnak többet
Mint az, aki én vagyok
Önkéntes merülés
Ellened-szegülés
Kényszerített válasz
Vagy nimfomán repülés
Kimászok-e innen
Szabad-e még hinnem
Vasrácsként zár körül
Bár bizodalmam kincsem
Bűn az, mi lepereg
Fogd be hát szekered
Csapj a lovak közé
S tudd, gyorsan kihevered
(2013. 12. 01.)
***
MÍG MINDEN MÁS
Anyám szép pete volt
Apám csak egy ondó
Kromoszómám: XY
Míg minden más borongó
Lelkem ojtva vagyon
Törőm hangos, porít
Lázam épp hogy csak mérhető
Míg minden más kiborít
Testem egyre fárad
Dalból tempót merít
De egy félszó most lepattan
Míg minden más szétfeszít
Csókod még felderít
Hangod lágya selymes
Csodaszép e melódia
Míg minden más is teljes
(2012.01.01.)
***
KRIZANTÉM
Kertemben az éjjel
Dúvadak tanyáztak
Ahol a semmiért
Mindent lecsináltak
Porhanyós bakhátra
Hiába vetettem
Ha virágim szirmait
El kell most temetnem
Mért is e bosszú? Jaj
Kinek, s mit vétettem
Perzselém, mint tarlót
S lassan felégettem
Más tavaszra vágyom
Láttassék diadém
S mi alá befekszem
Nőjön rajt' krizantém
(1988.05.30.)
***
TAPINTS MEG
Eső szemekézik
És minélte jobban
Éghetne rőzseláng
De sehogy se lobban
Kisértsen gyertyaláng
Míg imámat mondom
Meghívott szerelmek
Mind itt a porondon
Kórusban üvöltik
S mit hallok, oly kevés
Távolból intenek
De az is mind ködbe vész
Nem hallok, nem látok
S bár érezni érzek
Vágyak illatából
Egy csipetnyit kivérzek
Azt mondtad: Szeretlek
Ó, ki az a bolond?
Tapints meg ez-egyszer
S már nem kaphatsz pofont
(2010.03.30)
***
MESKETÉIM CSOKRA
Mézga Aladár, ki most is csőpost' játszik
Mekk-mesterünk vízben, s vígan zongorázik
Mazsolának kerek, türpincs malac-orra
Süsü-sárkány seggét titkon szimatolja
Vízipók sok-szemmel lát meg egy nagy-csodát
Kukori hogy gyűri, s tépázza Kotkodát
Házból Frakk kiűzte a lusta cicákat
Ho-ho sem rest, ha majd új-bottal pecázhat
Döbrögi uram még sok verést kihever
Frédinek a Béni örökzöld kis-haver
Hülyére venné Hókuszpók a törpöket
Egy nyúl kockás-füllel szelé a kék eget
Feneséges urát Tóni kiszolgálja
Gumimaci-szörpből buzgón megkínálja
Gyalog-kakukk lám, a mérföldeket rója
Azért lett a faló, hogy lehessen Trója
Mapech-show zenéje fülembe bemászik
Tom és Jerry után Micimackó fázik
Mese-mise-meskete jó hét-fogással
Fuss versenyt a rátóti csikótojással
Hakapecit Maci-Laci célba-veszi
Gombóc-Artúrt tányérjába beleteszi
Spongyabobnak mindene a kockanadrág
Magas égbolt felakasztva, nem szakad rád
(2008.02.03.)
***
MIJASZÖSZT
Büszkén fityeg a talizmán
A rab Ali arab sejk farizmán
Hello, Blue Bell! Hol a kincs?
Aki bújt, aki nincs.., fakilincs
Alikám, már fő az étel
Csupa bab, mert ürü nincs
Kapsz utána, s rághatsz bétel
Kegyelem hátán szök' a lincs
Ajatollah spéci Urbán
Sosem volt a fején turbán
Mijaszöszt hord, kendő-sálat
S térdig érő nagy-szakállat
Messzi van-é ide Bábel
Kérdi Bikk Makk, s fia Ábel
Százezer kővetés parittyán
Oda mész? Ez még csak Pakisztán
(2006.10.13.)
***
KIÉ EZ A HAZA
Bugyuta a nép itt
Még csak meg se rebben
Mert amiben bízott
Alig csordul, cseppen
Kié ez a haza
Aki lakja s féli
Vagy aki szarát is
Színaranyként méri
Ha az okos elmegy
Puszta lesz itt minden
Nemcsak amit látunk
Fejben, tervben, s hitben
Én már hova mennék
Sír szekerem rúdja
Szúvak percegik már
S a' sincs, aki húzza
Még-ha volna is egy
Kit szépen megkérnénk
Az is addig húzná
Míg haza nem érnénk
(2011.08.08)
***
VÁNDORBOTRA
Bambulni csak bambul
És horpaszodik, satnyul
Nem érti, mi van most
Hol csőre-tölt a vaknyúl
Zendülni már zendül
De egy-húron nem pendül
Tüntet, mert rossz neki
Egy jobb életért rezdül
Rejtőzni, ha rejtőz'
Már nem szól, nem is fertőz
Tüskék tövisében
Sok indulatot felfőz
Baktatni még baktat
S ha itt már nem is lakhat
Vándorbotra sarkall
Mert kis-tüzet sem rakhat
(2011.07.08.)
***
FATÁLIS
Fatál is fatális
Hiányzik hozzá a
Merni merő merő
S együtt mily banális
Járna még kanál is
Ami a betevő
És amit megennél
Viszi a kanális
(2010.04.27.)
***
ÁLDASSÉK
Áldassék Istenem
Míg egy ember él a földön
Te vagy a mindenem
Ott leszel az új nap
Fénylő sugarában
És mint sötét éji őrszem
Álmok viharában
Őriztél hitemben
Adtál akaratot
Mégis tüzét szíttad annak
Aki már megtagadott
Elpártolt mellőled
Mások kárán hízik
Régtől hátat fordít, mert a
Párt szavában bízik
(2012.08.05)
***
-SÉGEK
UGYAN MÁR
Bonviván
Betáncol a színre
Ugyan már
Iván ki, beállt a gerince
Bikkfakulcs
Nyikorog a zárban
Ugyan már
Mulcsa van, éghet a kályhában
Kinek fáj?
Elmondtam elégszer
Ugyan már
Fáj a máj, zsugortól köhécsel
Riasztó
Felrázott álmomból
Ugyan már
Fiaskó. Megbuktál, az tombol
Oltott-mész
Csordogál a kádba
Ugyan már
Mész most a vén büdös picsába
(1977.01.24.)
***
HEJ!
Mi a kő? Kő, ami kő. Kőne? Na, ne.
(1964.06.28.)
***
CIKI
Micsoda vicsor e vacsora
Nem csoda.
Nincs egyetlen vigyor, se csacsora.
(1965.09.17.)
TALÁN
Meghalnék a keresztúton
Valahol Keresztúron
Mákoson, rákoson
Talán Fertőrákoson.
(1966.11.11.)
***
BAKAFÁNTOS
Bakafántos katakomba
Rajzszög állt a kobakomba
Összement az anakonda
Proletár lett Király Kobra
Meg vagyok most zavarodva
Szarok minden hatalomra
Pufajkások, fogasokra
Vigye őket Duna sodra
Forgókakast szélmalomra
Úgy megyünk a vigalomba
Siralomház nyitva, tárva
Felkészült az első táncra
Deáknénak vászna, rongya
Százfelé húz húsz porontya
Körmöst kaptam, nincs pityorka
Grizzlyvé nőtt medvezsónka
Másképp látja, lődd halomba
Munkásőrnek nincsen gondja
Szalutál most népünk frontja
Nem hiszi már, de még mondja
Téeszcsések munkaláza
Jeget vert a dús kalászra
Munkaegység jár a frászra
Gumibot a zugkolbászra
Bort öntök a gitáromba
Puci segged rút, goromba
Jólesett az őzlábgomba
Most robban az atombomba
(1967.10.26.)
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése