Ötlettár

   Azt mondja a fáma, hogy a téma az utcán hever. Szerintem azonban ott lapul valahol a zsebedben, vagy az emlékeid valamelyik hátsó szegletében. Ettől a megállapításomtól vezérelve egy nem mindennapi kéréssel rukkolok elő. Mivel a betegségeim miatt, ha még most nem is kötnek ágyhoz, csak nagyon ritkán és rövid időre lépem át a házunk küszöbét, ezért magányos vagyok és társaságra vágyom. Úgy gondolom, hogy majd a rendszeres olvasóimat megtisztelem azzal a lehetőséggel, hogy egy majdani új írásom alapjául szolgálható ötleteiket email-ben (csatolmányként, TXT formátumban, mert így egyszerűen be tudom emelni a blogba) elküldhessék nekem. Egy-egy beküldött ötlet nem lehet több mint 1000 karakter. Vigyázz, a szóköz is az. 
A legjobbakat, pontosítva: azokat, amelyek valamiért megmozgatták a fantáziámat, időrendben folyamatosan feltöltöm az ötlettárba, és a későbbiekben azokból válogatva, feldolgozva kívánok dolgozni életem hátralévő részében. Írhattok más nyelveken is, ami a Google-fordítóban benne van, azt a gépi fordítás után értelmezni tudom. Néha ugyan blőd a fordítás, de azért a lényegét megértem mindennek így is. 


Hajdanán a tollforgatók népes alkotói közösségekbe, vegyes társaságokba jártak, ahol a művészvilág rendszeresen összejött tájékozódni, szórakozni, politizálni, szóval, hogy az elméjüket mindig fitten tarthassák, vagy beültek egy (irodalmi) kávéházba délutánonként eszmét cserélni, illetve anyagot gyűjteni, vagy alkotni, netán támogatót, vagy egy befutott művész közelségét keresni, vagy csupán csak azért, hátha találkoznak egy olyan zöldfülű ifjonccal, aki érdemesnek mutatkozik a pátyolgatásra. Ezek a lehetőségek számomra nem adottak, ezért a leendő rendszeres olvasóimat mától úgy képzelem el, mint egy, a régi szép időkben létező valós és népes asztaltársaságot, ami egykor a Pilvaxot is jellemezte.


Nos, még nem tudom, kikre számíthatok, de annyit elárulok előzetesen, hogy nincs és nem is lesz alkalmazottam, aki a leveleket fogadja és intézkedik a köszönő válaszlevelek megküldéséről, ezért azt kérem, minden esetben kérjétek meg (állítsátok be a profilotokon) a szolgáltatót, jelezzen vissza, amikor a küldemény célba ért. Az ötlettárba bedolgozott küldeményeknél fel fogom tüntetni a beküldő nevét és a feltöltés idejét, s amikor néha belépsz ide, találkozhatsz az ötleteddel. Ezek további sorsáról nem fogok szólni, majd tetten éritek (, de könnyen meglehet, hogy nem) valamelyik írásomban.


ZÁRADÉK:
Ha nincs egyetlen használható ötleted sem, s csak olvasni akarod az írásaimat, mert nálam jól érzed magad, itt egy kis időre kikapcsolódhatsz a melletted elsuhanó könyörtelen valóságból, és szívből szeretnéd, hogy ez a blog még sokáig és aktívan működjön, ha megteheted, segíts engem egy kis anyagi támogatással. Bizonyára tisztában vagy azzal, hogy a jelenlegi magyar művészvilág zsákutcában vesztegel, képviselőinek zöme nagyon rossz anyagi körülmények között tengődik. Egy kis adalék a helyzetemről: A második házasságomból négy gyermekünk született, hála Istennek, egészségesek, nagyon büszke vagyok rájuk, és azt szeretném, hogy boldoguljanak, amikor majd elhagyják a szülői házat. Most ott tartunk, hogy a villamos fogyasztásmérőink előrefizetősök, ez annyit tesz, hogy havonta átlagosan egy heti szolgáltatást vagyunk képesek megfizetni, és nap mint nap az is gondot jelent, hogy egy egykilós friss kenyér kerüljön az asztalunkra. A segítségeddel újra áramot kaphat majd a számítógép, újra hasznosnak érezhetem magam, mert tudok dolgozni, pár napig nem lesz gond a friss kenyérrel, és biztosan én is tovább fogok élni. Azt, hogy az utolsó sorokat le merjem írni, jócskán fel kellett adnom a büszkeségemből, ami most fáj, de meg kellett tennem, mert nem egyedül élek, felelősnek érzem magam a családom ellátásáért és boldogulásáért. Az adományozásnak lesz majd egy külön helye ezen a blogon, ha keresed, meg fogod találni.


                            Köszönöm előre is, amit értünk teszel. 


                                                    Baráti üdvözlettel: Lányi Márton Géza