Kihívó-1.
Nagy Krisztina:
Naponta tűnnek el emberek, és mégis... Mi dönti el, hogy bekerülsz-e a médiába emiatt? Például az, hogy mivel foglalkozol.
Reflexió-1.
Lányi Márton:
Ne haragudj Kriszta, ha egy mondat erejéig eltérek a témától, amikor láttam a TV-riportot, ahol bejelentették a lány eltűnését, én már tudtam, jobban mondva nyomatékosan úgy éreztem, hogy már nincs az élők sorában. Rá néhány napra ki is derült. - A témához: Ha különös dolgokat művelsz, számíthatsz a médiaszereplésre, de szerintem ma Magyarországon úgy a legkönnyebb médiasztárrá avanzsálni, ha rikítóan hülye, bunkó és egyben röhögni való vagy. Csak nézz rá Győzikére. Már hál' Istennek, letűnőben van, de jött utána a "bikicsunáj", időnként még előveszik a vén ripacs lantművészünket ... szerintem azokat kellene előtérbe helyezni a magyar médiának, akikről jó példát lehet venni. Csak nézd meg a híreket, tele van tragédiákkal, sirámokkal és gyásszal. Nem a veszteségeket kellene meglovagolni és a gyászolók érzéseiben vájkálni, hanem az életigenlést, a sikert és azok képviselőit kellene gyakrabban megszólaltatni, ha így tették volna az utóbbi tíz évben, már rég előrébb állna ez az ország. Azt mondják, hogy a magyar bánatában is iszik, örömében is iszik, és akkor is iszik, ha unatkozik, és nem tud mit kezdeni magával. Okos vezéregyéniségek kellenek, akiknek karizmájuk van, akik olyan kisugárzással rendelkeznek, hogy akaratlanul is a követésükre kényszerülünk. Csak nézd meg a magyar "fehérházat", látsz ott egyetlen karizmatikus figurát? Én személyesen ismertem Kádár Jánost, a keresztlánya esküvőjén én voltam a prímás, és az egyik szünetben maga mellé szólított, és igen jól eldiskuráltunk. Én nem voltam elragadtatva attól a rendszertől, mert mindig bepakolt a süllyesztőbe, amikor valamit nagyon akartam, mindettől függetlenül az öreg Jani bácsinak pozitív, és utánozhatatlan kisugárzása volt. Egy percig sem éreztem azt, amikor mellette ültemk, hogy nem mondhatom el a véleményemet, el is mondtam. És Ő meg is válaszolta. El kellett fogadnom a magyarázatát, mert meggyőző volt, és nem fentről tárgyalt. Olyan volt az egész, mintha csak egy munkással sörözgetnék valamelyik pesti kocsmában. Amikor felálltam, visszaintett és halkan még annyit mondott: Nem ide kellett volna születned, az apád elcseszte a saját életét, ami még rád is kihat, jobb lett volna, ha még a háború előtt, vagy legkésőbb 45-ben elhagyja az országot, csak hát gyáva volt hozzá. Ha most belefogtok tánc alá muzsikálni, egy kicsit halkabbak legyetek, mert nem tudunk az asztalnál beszélgetni.