CSAPRA MÉG

Csordultig kis-haver
Óborból, hogyha kell
Óborból nincs elég
Üss egyet csapra még

Más téma esdekel
Mondd azt, hogy dalra fel
Mondd azt, hogy kék az ég
Lá-lá-lá.., nyitni kék

Vérszomjas zord halál
Szólítsd és megtalál
Kaszával rád-suhint
S fej repül, mint a pinty

Tükröztél vén tükör
Szédült vagy, mint a kör
Megkergült gólyaláb
Nyársonsült délibáb

Csordultig.., van remény
Óborból tölt a fény
Óborból nincs elég
Üss egyet csapra még

         ***

MÍG MINDEN MÁS

Anyám szép pete volt
Apám csak egy ondó
Kromoszómám: XY
Míg minden más borongó

Lelkem ojtva vagyon
Törőm hangos, porít
Lázam épp hogy csak mérhető
Míg minden más kiborít

Testem egyre fárad
Dalból tempót merít
De egy félszó most lepattan
Míg minden más szétfeszít

Csókod még felderít
Hangod lágya selymes
Csodaszép e melódia
Míg minden más is teljes

         ***

KRIZANTÉM

Kertemben az éjjel
Dúvadak tanyáztak
Ahol a semmiért
Mindent lecsináltak

Porhanyós bakhátra
Hiába vetettem
Ha virágim szirmait
El kell most temetnem

Mért is e bosszú? Jaj
Kinek, s mit vétettem
Perzselém, mint tarlót
S lassan felégettem

Más tavaszra vágyom
Láttassék diadém
S mi alá befekszem
Nőjön rajt' krizantém

        ***

TAPINTS MEG

Eső szemekézik
És minélte jobban
Éghetne rőzseláng
De sehogy se lobban

Kisértsen gyertyaláng
Míg imámat mondom
Meghívott szerelmek
Mind itt a porondon

Kórusban üvöltik
S mit hallok, oly kevés
Távolból intenek
De az is mind ködbe vész

Nem hallok, nem látok
S bár érezni érzek
Vágyak illatából
Egy csipetnyit kivérzek

Azt mondtad: Szeretlek
Ó, ki az a bolond?
Tapints meg ez-egyszer
S már nem kaphatsz pofont

            ***

MESKETÉIM CSOKRA

Mézga Aladár, ki most is csőpost' játszik
Mekk-mesterünk vízben, s vígan zongorázik
Mazsolának kerek, türpincs malac-orra
Süsü-sárkány seggét titkon szimatolja

Vízipók sok-szemmel lát meg egy nagy-csodát
Kukori hogy gyűri, s tépázza Kotkodát
Házból Frakk kiűzte a lusta cicákat
Ho-ho sem rest, ha majd új-bottal pecázhat

Döbrögi uram még sok verést kihever
Frédinek a Béni örökzöld kis-haver
Hülyére venné Hókuszpók a törpöket
Egy nyúl kockás-füllel szelé a kék eget

Feneséges urát Tóni kiszolgálja
Gumimaci-szörpből buzgón megkínálja
Gyalog-kakukk lám, a mérföldeket rója
Azért lett a faló, hogy lehessen Trója

Mapech-show zenéje fülembe bemászik
Tom és Jerry után Micimackó fázik
Mese-mise-meskete jó hét-fogással
Fuss versenyt a rátóti csikótojással

Hakapecit Maci-Laci célba-veszi
Gombóc-Artúrt tányérjába beleteszi
Spongyabobnak mindene a kockanadrág
Magas égbolt felakasztva, nem szakad rád

                       ***

MIJASZÖSZT

Büszkén fityeg a talizmán
A rab Ali arab sejk farizmán
Hello, Blue Bell! Hol a kincs?
Aki bújt, aki nincs.., fakilincs

Alikám, már fő az étel
Csupa bab, mert ürü nincs
Kapsz utána, s rághatsz bétel
Kegyelem hátán szök' a lincs

Ajatollah spéci Urbán
Sosem volt a fején turbán
Mijaszöszt hord, kendő-sálat
S térdig érő nagy-szakállat

Messzi van-é ide Bábel
Kérdi Bikk Makk, s fia Ábel
Százezer kővetés parittyán
Oda mész? Ez még csak Pakisztán

           *** 

KIÉ EZ A HAZA

Bugyuta a nép itt
Még csak meg se rebben
Mert amiben bízott
Alig csordul, cseppen

Kié ez a haza
Aki lakja s féli
Vagy aki szarát is
Színaranyként méri

Ha az okos elmegy
Puszta lesz itt minden
Nemcsak amit látunk
Fejben, tervben, s hitben

Én már hova mennék
Sír szekerem rúdja
Szúvak percegik már
S a' sincs, aki húzza

Még-ha volna is egy
Kit szépen megkérnénk
Az is addig húzná
Míg haza nem érnénk

        ***

VÁNDORBOTRA

Bambulni csak bambul
És horpaszodik, satnyul
Nem érti, mi van most
Hol csőre-tölt a vaknyúl

Zendülni már zendül
De egy-húron nem pendül
Tüntet, mert rossz neki
Egy jobb életért rezdül

Rejtőzni, ha rejtőz'
Már nem szól, nem is fertőz
Tüskék tövisében
Sok indulatot felfőz

Baktatni még baktat
S ha itt már nem is lakhat
Vándorbotra sarkall
Mert kis-tüzet sem rakhat

         ***

FATÁLIS

Fatál is fatális
Hiányzik hozzá a
Merni merő merő
S együtt mily banális

Járna még kanál is
Ami a betevő
És amit megennél
Viszi a kanális

      ***

ÁLDASSÉK

Áldassék a neved
Áldassék Istenem
Míg egy ember él a földön
Te vagy a mindenem

Ott leszel az új nap
Fénylő sugarában
És mint sötét éji őrszem
Álmok viharában

Őriztél hitemben
Adtál akaratot
Mégis tüzét szíttad annak
Aki már megtagadott

Elpártolt mellőled
Mások kárán hízik
Régtől hátat fordít, mert a
Párt szavában bízik

     ***

Cövekrevert Benedek mélabús igaztörténete (5. rész)

                                        Beszélgetés a kapitánnyal

— Maradjon ülve – szólt a kapitány – és mellőzük az üdvözlő kézfogást, mert ez már nem szokás minálunk. – Leült Benedekkel szemközt és kicsit végigmustrálta, mielőtt újból megszólalt. Benedek úgyszintén. – "A kapitány olyasmi magas lehet, mint én, csak a keze, és lába hosszabb az enyéimnél, és sokkalta véznább tőlem, a feje viszont szakasztott az enyém, akár még az öcsém is lehetne" – morfondírozott Benedek. 

A kapitány folytatta: — A kódom H-a3-17586, hívó-nevem Pilot zx23. Önt direkt nem szólítottam a földi nevén, mert úgysem emlékszik rá, és egyébként is fölösleges lenne összezavarnom. Egyelőre Földi-halandó lesz a neve, majd miután a genetikai központban túl jut minden vizsgálaton, az adatbázis-robot közölni fogja az új nevét, szolgálati beosztását, és a helyet, ahol dolgozni fog. 

Gondolom, egy kicsit furcsálja, hogy az anyanyelvén közlöm a mondandómat, és mielőtt erről bármit is kérdezne, megadom a válaszokat azokra a gondolatban feltett kérdésekre, amik most éppen megfogalmazódtak Önben. Az Iris bolygó már középidősnek tekintendő, de így is – földi léptékkel mérve – 780 millió évvel öregebb a Földnél. A Föld bolygó most egy jelentős változás előtt áll, egy dimenzióval föntebb fog lépni a bolygók közti térdimenziók hiearchiájában. Mi jelenleg még két dimenzióval vagyunk a Föld fölött, amikor bekövetkezik a változás a földön, már csak egy dimenzió fog elválasztani minket, s ha a Föld irányadó kormányainak szövetsége úgy akarja, akár még fel is vehetik velünk a kapcsolatot, mert az Iris bolygót meg fogják találni, ha nagyon kutakodnak. 

Nem kell csodálkoznia azon, hogy magyar nyelven kommunikálok Önnel, mert az Iris teljes népessége ezt a fő nyelvet beszéli. Természetesen beszélünk más nyelveket is, de telepatikus úton is kommunikálunk, ha az a célravezetőbb. 

A földi humanoid civilizáció megteremtése az Iris egyik kiemelt projektje volt egykor, az első kutatóbázisunkat 50 millió évvel ezelőtt a Mongol-fennsíkon hoztuk létre, akkor ugyan élt már néhány előemberfaj a földön, melyek az orángután majomfaj különböző genetikai mutánsai voltak, de mára már többnyire kihaltak, mert nem voltak igazán fejlődésképesek. Miért mondtam azt, hogy többnyire? Mert az állandóan hófödte magas hegyek birodalmában kis kolóniákban még ma is él a jeti, tehát az előemberek közül ez az egy mutáns faj élte túl a változásokat, és annak köszönheti jelenlegi létét, hogy máig sikeresen elzárkózott a földi civilizáció elől. 

A mi első kutatóbázisunk csoportja megpróbálta a különböző mutáns földi előemberfajokat keresztezni az Iris bolygó humanoid fajával, de ezek a hibridek sem váltották be a hozzájuk füződő reményeinket, mert ahelyett, hogy békésen sokasodtak és okosodtak volna, ezzel párhuzamosan háziasították volna a számukra szükséges állatfajokat, létrehozták volna azokat az intenzív termesztésre alkalmas növényfajokat, hogy azokkal a létfenntartásukat biztosítsák, inkább egymásra vadásztak, egymást ették, és bármennyire is beléjük kódoltuk genetikailag a szaporaságot és a leleményességet, néhány millió év után nyom nélkül kihaltak. 

A mai civilizált földi ember ősei az Íris bolygó egykori fiatal, de már ivarérett földi telepesei voltak, akiket (pontosan 50000 női és 50000 férfi humanoidot) az Iris a második hullámban, s mintegy 20 millió évvel ezelőtt küldött le azzal a céllal a Földre, hogy az Iris mintájára hozzanak létre 26 stabil kolónát, majd saját belátásuk szerint, vagyis az Iris közvetlen irányítása nélkül, népesítsék be ezt a bolygót, mert nálunk akkor már a túlnépesedés miatt nem volt lehetőségünk a normális szaporodásra. 

A földi telepesek Önök szerint magyarul beszéltek, de mi úgy mondanánk, hogy az Iris bolygó humanoid szülöttjeinek egyik kommunikációs formája ez az ősi beszélt nyelv. Valaha a 26 hun törzs szövetsége – még mielőtt az ősi fészket (a Mongol-fennsíkot) elhagyták volna – törvénybe iktatta, hogy a rovásírást a jövőben kötelezően minden tözsnek alkalmaznia kell, mert a nyelv állandóan alakul, változik, de az írás megmarad. S hogy majdan a földrajzilag egymástól nagyon távoli helyeken megszületett nemzedékek továbbra is tudjanak egymással jól kommunikálni, a rovásírást mindvégig meg kell őrízni. 

Hogy az Iris akkori vezérkara mit és hol rontott el a földön, azt ma nem tudjuk korrekten megfogalmazni, de egy biztos, hogy a földi humanoidok által létrehozott civilizáció fejlődése egy teljesen más utat járt be, mint az Iris-féle evolúció. Jelenlegi kutatásaink azt támasztják alá, hogy az Irisről a Földre áttelepített humanoidok génkészlete nagyon gyorsan, néhány ezer év leforgása alatt felhígult, és elkorcsosult. Ennek egyetlen logikus magyarázata az lehet, hogy a földi humanoid hibridek faja, vagyis a földi előember és az Iris humanoidok keresztezéséből mesterségesen létrehozott faj egyedei mégsem haltak ki teljesen, hanem a második hullámban az Irisről érkező telepesekkel keveredhettek. S a továbbiakban – felrugva az Irisen megtanult és alkalmazott tenyésztési rendszert – spontán módon párosodtak, így különféle instabil hibridpopulációk létrejöttét determinálták, melynek egyedei a heterózis-hatás következtében a belső genetikai értéküket tekintve egymástól nagyfokú eltéréseket mutattak. Az életképességet alátámasztó kezdeti vitalitásbeli plusz hamar elszállt, a különbözőképpen örökölhető tulajdonságok követhetetlenné tették az előrelátást, az újabb genetikai variancasorozatok egyre több selejtet produkáltak, és ez tendencia a mai napig fellelhető a földön. Míg az Iris népessége még ma is jól tartja a 2,2-2,5 selejtszázalékot, addig a földi népesség 98,5 százaléka eleve selejt. Az a fennmaradó másfél százalék nem tudja megszerezni a vezetést a Földön, ezért állnak ott, ahol állnak, s csoda, hogy még egyáltalán létezik a Földön humanoid civilizáció.

— Kapitány úr! Miként lehet az, hogy engem, egy senkit, az Iris bolygó érdemesnek tart arra, hogy önöknél éljek és dolgozzak – kérdezte Benedek.
— Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni. Ön, a sok ezerszeres génmutáció ellenére is, megőrzött és hordoz néhány olyan stabil gént, ami a 20 millió évvel ezelőtti Iris-humanoidokat jellemezte, s amire nekünk most nagy szükségünk van. 

Körülbelül ezer évvel ezelőtt vettük észre, hogy a népességünkben akkumulálódott egy káros génhatás, ami a születő egyedeket, a korábbi tendenciát nem folytatván, erőteljesebb növekedésre sarkallta. Az elmúlt ezer év alatt az átlagos testmagasságunk 138 cm-ről 175 cm-re nőtt, ez megengedhetetlen, a tenyésztésben elsőrendű célunk, hogy a növekedést azonnal megállítsuk, majd radikálisan és rövid időn belül visszavezessük az normál alapállapotra. 

Miért fontos ez? Nálunk millió évekre visszamenőleg minden használati tárgy, ruhanemű, bútor, lakás, közlekedési eszköz, satöbbi egy ősidőktől előírt szabvány szerint készül, a jelenlegi tendencia ugyan szükségessé tenné a szabványelőírások megváltoztatását, de mi mégsem akarunk azon változtatni, mert a kutatásaink eredményei arra a megállapításra vezettek, hogy a magasabb humanoidok, egy rosszhatású gén aktivitásának következményei, ezért mindent el kell követnünk, hogy az új populáció már ne rendelkezzen ezzel a hibás génnel. 

Megállapítást nyert, hogy ez a növekedést serkentő gén szisztematikusan együtt jár különböző keringési zavarokkal, agy- és szívinfarktussal, csökkent fizikai állóképességgel, csökkent szellemi aktivitással, akaratgyengeséggel, depresszióra és önpusztításra irányuló hajlammal, drogfogyasztással, fokozott evési kényszerrel és hízással, és az erőtlen végtagok egy teljes életöltő alatti állandó nyúlásával. Ha nem akarjuk, hogy az Iris népessége egy üresfejű, egy mindent felzabáló, pókhasú, ugyanakkor egy jelentősen megrövidült életet maga előtt látó, pálcikalábon járó, erőtlen, depresszionált és degenerált humanoidok gyülekezete legyen, drasztikus lépésekre van szükség. 

Az Ön 148 cm-es magassága, a rövid és erős végtagjai kiváló genetikai anyagra vallanak, amit mindenképpen hasznosítanunk kell. A testsúly per tömeg aránya jelen pillanatban még közelről sem ideális, de bízunk benne, hogy a mi étrendünkhöz és étkezési kultúránkhoz alkalmazkodván, hamar be fog állni az ideális értékre.
— Szóval..., hát, ... tenyészbika lesz belőlem? – fanyalgott Benedek, de azért észrevétlenül kihúzta magát a kagylófotelben. Már látta lelki szemei előtt a pucér humanoid csajokat, amint majd lihegve sorban állnak a szobája előtt, csakhogy mielőbb dákóvégre kerüljenek. Most nem gondolt arra, hogy a kapitány tud a gondolataiban is olvasni, a pajzán gondolatok valahogy erősebbek voltak annál, mintsem hogy óvatos legyen.
— Az egészséges és ösztönös szexuális reakciók is ugyanúgy múlóban vannak már nálunk, mint a képzelet-szülte, illetve a helyzetből adódó humor. Ezekre a génekre is szükségünk lesz, és ezért is remélem, hogy "aranyhalat" fogtunk Önben. De most be kell fejeznünk a beszélgetést, mert rögtön az Iris légterébe érkezünk. Maga maradjon itt a szobában, miután leszálltunk, egy küldöttség fel fog jönni Önért a gépre, és elkísérik a tenyésztői centrumba, azaz a genetika városába. Akit (alias Bodrit) is magával viheti.

   A kapitány köszönés nélkül eltávozott. Benedek érezte (a Bodri is), hogy a gép gyorsan és hangtalanul süllyedni kezd. Kinézett az egyik ablakon, egy végeláthatatlan őserdő fölé közeledtek, aztán látott egy óriási üveggömböt, aminek a tetején kitárult egy szabad, köralakú nyílás, amin át leereszkedett a TURP. Egy márványozott burkolatú kis téren landoltak, ahol már feszes vigyázban és egyenuniformisban várakozott a fogadó küldöttség. Nagyon mulatságosnak tüntek a nagy fejükkel, nyúrga alkatukkal, a pókhasukkal és vékony pipaszár-lábaikkal. Csalódás ült ki az arcára, mert egyetlen női humanoidot sem látott köztük.

                                                  ***