MIJASZÖSZT

Büszkén fityeg a talizmán
A rab Ali arab sejk farizmán
Hello, Blue Bell! Hol a kincs?
Aki bújt, aki nincs.., fakilincs

Alikám, már fő az étel
Csupa bab, mert ürü nincs
Kapsz utána, s rághatsz bétel
Kegyelem hátán szök' a lincs

Ajatollah spéci Urbán
Sosem volt a fején turbán
Mijaszöszt hord, kendő-sálat
S térdig érő nagy-szakállat

Messzi van-é ide Bábel
Kérdi Bikk Makk, s fia Ábel
Százezer kővetés parittyán
Oda mész? Ez még csak Pakisztán

           *** 

KIÉ EZ A HAZA

Bugyuta a nép itt
Még csak meg se rebben
Mert amiben bízott
Alig csordul, cseppen

Kié ez a haza
Aki lakja s féli
Vagy aki szarát is
Színaranyként méri

Ha az okos elmegy
Puszta lesz itt minden
Nemcsak amit látunk
Fejben, tervben, s hitben

Én már hova mennék
Sír szekerem rúdja
Szúvak percegik már
S a' sincs, aki húzza

Még-ha volna is egy
Kit szépen megkérnénk
Az is addig húzná
Míg haza nem érnénk

        ***

VÁNDORBOTRA

Bambulni csak bambul
És horpaszodik, satnyul
Nem érti, mi van most
Hol csőre-tölt a vaknyúl

Zendülni már zendül
De egy-húron nem pendül
Tüntet, mert rossz neki
Egy jobb életért rezdül

Rejtőzni, ha rejtőz'
Már nem szól, nem is fertőz
Tüskék tövisében
Sok indulatot felfőz

Baktatni még baktat
S ha itt már nem is lakhat
Vándorbotra sarkall
Mert kis-tüzet sem rakhat

         ***

FATÁLIS

Fatál is fatális
Hiányzik hozzá a
Merni merő merő
S együtt mily banális

Járna még kanál is
Ami a betevő
És amit megennél
Viszi a kanális

      ***

ÁLDASSÉK

Áldassék a neved
Áldassék Istenem
Míg egy ember él a földön
Te vagy a mindenem

Ott leszel az új nap
Fénylő sugarában
És mint sötét éji őrszem
Álmok viharában

Őriztél hitemben
Adtál akaratot
Mégis tüzét szíttad annak
Aki már megtagadott

Elpártolt mellőled
Mások kárán hízik
Régtől hátat fordít, mert a
Párt szavában bízik

     ***

Cövekrevert Benedek mélabús igaztörténete (5. rész)

                                        Beszélgetés a kapitánnyal

— Maradjon ülve – szólt a kapitány – és mellőzük az üdvözlő kézfogást, mert ez már nem szokás minálunk. – Leült Benedekkel szemközt és kicsit végigmustrálta, mielőtt újból megszólalt. Benedek úgyszintén. – "A kapitány olyasmi magas lehet, mint én, csak a keze, és lába hosszabb az enyéimnél, és sokkalta véznább tőlem, a feje viszont szakasztott az enyém, akár még az öcsém is lehetne" – morfondírozott Benedek. 

A kapitány folytatta: — A kódom H-a3-17586, hívó-nevem Pilot zx23. Önt direkt nem szólítottam a földi nevén, mert úgysem emlékszik rá, és egyébként is fölösleges lenne összezavarnom. Egyelőre Földi-halandó lesz a neve, majd miután a genetikai központban túl jut minden vizsgálaton, az adatbázis-robot közölni fogja az új nevét, szolgálati beosztását, és a helyet, ahol dolgozni fog. 

Gondolom, egy kicsit furcsálja, hogy az anyanyelvén közlöm a mondandómat, és mielőtt erről bármit is kérdezne, megadom a válaszokat azokra a gondolatban feltett kérdésekre, amik most éppen megfogalmazódtak Önben. Az Iris bolygó már középidősnek tekintendő, de így is – földi léptékkel mérve – 780 millió évvel öregebb a Földnél. A Föld bolygó most egy jelentős változás előtt áll, egy dimenzióval föntebb fog lépni a bolygók közti térdimenziók hiearchiájában. Mi jelenleg még két dimenzióval vagyunk a Föld fölött, amikor bekövetkezik a változás a földön, már csak egy dimenzió fog elválasztani minket, s ha a Föld irányadó kormányainak szövetsége úgy akarja, akár még fel is vehetik velünk a kapcsolatot, mert az Iris bolygót meg fogják találni, ha nagyon kutakodnak. 

Nem kell csodálkoznia azon, hogy magyar nyelven kommunikálok Önnel, mert az Iris teljes népessége ezt a fő nyelvet beszéli. Természetesen beszélünk más nyelveket is, de telepatikus úton is kommunikálunk, ha az a célravezetőbb. 

A földi humanoid civilizáció megteremtése az Iris egyik kiemelt projektje volt egykor, az első kutatóbázisunkat 50 millió évvel ezelőtt a Mongol-fennsíkon hoztuk létre, akkor ugyan élt már néhány előemberfaj a földön, melyek az orángután majomfaj különböző genetikai mutánsai voltak, de mára már többnyire kihaltak, mert nem voltak igazán fejlődésképesek. Miért mondtam azt, hogy többnyire? Mert az állandóan hófödte magas hegyek birodalmában kis kolóniákban még ma is él a jeti, tehát az előemberek közül ez az egy mutáns faj élte túl a változásokat, és annak köszönheti jelenlegi létét, hogy máig sikeresen elzárkózott a földi civilizáció elől. 

A mi első kutatóbázisunk csoportja megpróbálta a különböző mutáns földi előemberfajokat keresztezni az Iris bolygó humanoid fajával, de ezek a hibridek sem váltották be a hozzájuk füződő reményeinket, mert ahelyett, hogy békésen sokasodtak és okosodtak volna, ezzel párhuzamosan háziasították volna a számukra szükséges állatfajokat, létrehozták volna azokat az intenzív termesztésre alkalmas növényfajokat, hogy azokkal a létfenntartásukat biztosítsák, inkább egymásra vadásztak, egymást ették, és bármennyire is beléjük kódoltuk genetikailag a szaporaságot és a leleményességet, néhány millió év után nyom nélkül kihaltak. 

A mai civilizált földi ember ősei az Íris bolygó egykori fiatal, de már ivarérett földi telepesei voltak, akiket (pontosan 50000 női és 50000 férfi humanoidot) az Iris a második hullámban, s mintegy 20 millió évvel ezelőtt küldött le azzal a céllal a Földre, hogy az Iris mintájára hozzanak létre 26 stabil kolónát, majd saját belátásuk szerint, vagyis az Iris közvetlen irányítása nélkül, népesítsék be ezt a bolygót, mert nálunk akkor már a túlnépesedés miatt nem volt lehetőségünk a normális szaporodásra. 

A földi telepesek Önök szerint magyarul beszéltek, de mi úgy mondanánk, hogy az Iris bolygó humanoid szülöttjeinek egyik kommunikációs formája ez az ősi beszélt nyelv. Valaha a 26 hun törzs szövetsége – még mielőtt az ősi fészket (a Mongol-fennsíkot) elhagyták volna – törvénybe iktatta, hogy a rovásírást a jövőben kötelezően minden tözsnek alkalmaznia kell, mert a nyelv állandóan alakul, változik, de az írás megmarad. S hogy majdan a földrajzilag egymástól nagyon távoli helyeken megszületett nemzedékek továbbra is tudjanak egymással jól kommunikálni, a rovásírást mindvégig meg kell őrízni. 

Hogy az Iris akkori vezérkara mit és hol rontott el a földön, azt ma nem tudjuk korrekten megfogalmazni, de egy biztos, hogy a földi humanoidok által létrehozott civilizáció fejlődése egy teljesen más utat járt be, mint az Iris-féle evolúció. Jelenlegi kutatásaink azt támasztják alá, hogy az Irisről a Földre áttelepített humanoidok génkészlete nagyon gyorsan, néhány ezer év leforgása alatt felhígult, és elkorcsosult. Ennek egyetlen logikus magyarázata az lehet, hogy a földi humanoid hibridek faja, vagyis a földi előember és az Iris humanoidok keresztezéséből mesterségesen létrehozott faj egyedei mégsem haltak ki teljesen, hanem a második hullámban az Irisről érkező telepesekkel keveredhettek. S a továbbiakban – felrugva az Irisen megtanult és alkalmazott tenyésztési rendszert – spontán módon párosodtak, így különféle instabil hibridpopulációk létrejöttét determinálták, melynek egyedei a heterózis-hatás következtében a belső genetikai értéküket tekintve egymástól nagyfokú eltéréseket mutattak. Az életképességet alátámasztó kezdeti vitalitásbeli plusz hamar elszállt, a különbözőképpen örökölhető tulajdonságok követhetetlenné tették az előrelátást, az újabb genetikai variancasorozatok egyre több selejtet produkáltak, és ez tendencia a mai napig fellelhető a földön. Míg az Iris népessége még ma is jól tartja a 2,2-2,5 selejtszázalékot, addig a földi népesség 98,5 százaléka eleve selejt. Az a fennmaradó másfél százalék nem tudja megszerezni a vezetést a Földön, ezért állnak ott, ahol állnak, s csoda, hogy még egyáltalán létezik a Földön humanoid civilizáció.

— Kapitány úr! Miként lehet az, hogy engem, egy senkit, az Iris bolygó érdemesnek tart arra, hogy önöknél éljek és dolgozzak – kérdezte Benedek.
— Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni. Ön, a sok ezerszeres génmutáció ellenére is, megőrzött és hordoz néhány olyan stabil gént, ami a 20 millió évvel ezelőtti Iris-humanoidokat jellemezte, s amire nekünk most nagy szükségünk van. 

Körülbelül ezer évvel ezelőtt vettük észre, hogy a népességünkben akkumulálódott egy káros génhatás, ami a születő egyedeket, a korábbi tendenciát nem folytatván, erőteljesebb növekedésre sarkallta. Az elmúlt ezer év alatt az átlagos testmagasságunk 138 cm-ről 175 cm-re nőtt, ez megengedhetetlen, a tenyésztésben elsőrendű célunk, hogy a növekedést azonnal megállítsuk, majd radikálisan és rövid időn belül visszavezessük az normál alapállapotra. 

Miért fontos ez? Nálunk millió évekre visszamenőleg minden használati tárgy, ruhanemű, bútor, lakás, közlekedési eszköz, satöbbi egy ősidőktől előírt szabvány szerint készül, a jelenlegi tendencia ugyan szükségessé tenné a szabványelőírások megváltoztatását, de mi mégsem akarunk azon változtatni, mert a kutatásaink eredményei arra a megállapításra vezettek, hogy a magasabb humanoidok, egy rosszhatású gén aktivitásának következményei, ezért mindent el kell követnünk, hogy az új populáció már ne rendelkezzen ezzel a hibás génnel. 

Megállapítást nyert, hogy ez a növekedést serkentő gén szisztematikusan együtt jár különböző keringési zavarokkal, agy- és szívinfarktussal, csökkent fizikai állóképességgel, csökkent szellemi aktivitással, akaratgyengeséggel, depresszióra és önpusztításra irányuló hajlammal, drogfogyasztással, fokozott evési kényszerrel és hízással, és az erőtlen végtagok egy teljes életöltő alatti állandó nyúlásával. Ha nem akarjuk, hogy az Iris népessége egy üresfejű, egy mindent felzabáló, pókhasú, ugyanakkor egy jelentősen megrövidült életet maga előtt látó, pálcikalábon járó, erőtlen, depresszionált és degenerált humanoidok gyülekezete legyen, drasztikus lépésekre van szükség. 

Az Ön 148 cm-es magassága, a rövid és erős végtagjai kiváló genetikai anyagra vallanak, amit mindenképpen hasznosítanunk kell. A testsúly per tömeg aránya jelen pillanatban még közelről sem ideális, de bízunk benne, hogy a mi étrendünkhöz és étkezési kultúránkhoz alkalmazkodván, hamar be fog állni az ideális értékre.
— Szóval..., hát, ... tenyészbika lesz belőlem? – fanyalgott Benedek, de azért észrevétlenül kihúzta magát a kagylófotelben. Már látta lelki szemei előtt a pucér humanoid csajokat, amint majd lihegve sorban állnak a szobája előtt, csakhogy mielőbb dákóvégre kerüljenek. Most nem gondolt arra, hogy a kapitány tud a gondolataiban is olvasni, a pajzán gondolatok valahogy erősebbek voltak annál, mintsem hogy óvatos legyen.
— Az egészséges és ösztönös szexuális reakciók is ugyanúgy múlóban vannak már nálunk, mint a képzelet-szülte, illetve a helyzetből adódó humor. Ezekre a génekre is szükségünk lesz, és ezért is remélem, hogy "aranyhalat" fogtunk Önben. De most be kell fejeznünk a beszélgetést, mert rögtön az Iris légterébe érkezünk. Maga maradjon itt a szobában, miután leszálltunk, egy küldöttség fel fog jönni Önért a gépre, és elkísérik a tenyésztői centrumba, azaz a genetika városába. Akit (alias Bodrit) is magával viheti.

   A kapitány köszönés nélkül eltávozott. Benedek érezte (a Bodri is), hogy a gép gyorsan és hangtalanul süllyedni kezd. Kinézett az egyik ablakon, egy végeláthatatlan őserdő fölé közeledtek, aztán látott egy óriási üveggömböt, aminek a tetején kitárult egy szabad, köralakú nyílás, amin át leereszkedett a TURP. Egy márványozott burkolatú kis téren landoltak, ahol már feszes vigyázban és egyenuniformisban várakozott a fogadó küldöttség. Nagyon mulatságosnak tüntek a nagy fejükkel, nyúrga alkatukkal, a pókhasukkal és vékony pipaszár-lábaikkal. Csalódás ült ki az arcára, mert egyetlen női humanoidot sem látott köztük.

                                                  ***

Cövekrevert Benedek mélabús igaztörténete (4. rész)

                                          
                                           Egy másik világ küszöbén

   Az a rövid epizód, amiről Benedek úgy gondolta, hogy éppen akkor szállt mennyekbe a lelke, egy csöppet sem fedte a valóságot.

Amikor elkezdődött a képzeletbeli visszaszámlálás, főhősünk egyáltalán nem félt, csak szorongott, és roppantul izgatott volt, mert nem tudta, mi vár rá, s mert egy olyan útra indult, amit még korábban nem járt meg. Minden érzékszervét kitárta, de csak szerinte, mert a szemét az első néhány másodpercben ösztönösen lecsukva tartotta. Egy erősen kavargó és egyben szippantó szelet érzett lesüvölteni a magasból, ami egy áttetsző és közel 80 centiméteres átmérőjű gégecsőből áramlott feléje, s ami aztán felszaggatta a földbe-vert cövek kötélzetét, majd felkapta őt és a csőben tovaröpítette az ég felé. Miután lecsendült ez az óriási felhajtóerő, kinyitotta a szemét, és egy felvonóban találta magát. Körülnézett, a jelzések, a gombok és a felírat mind egyértelmű volt Benedek számára, ezért megnyomta az egyes gombot. Rögtön felugrott egy másik felirat, de ennek a szövegét már egy narrátor-hang mondta: — Ha szeretné tudni, hogy hol van, nyomja meg a kettes gombot. – Benedek megnyomta a kettes gombot. Aztán egy kis sistergés-szerű hangot hallott maga mögött, ezért hátrapillantott. Az ajtó-fölötti szűk térben egy beépített monitoron, vagyis a képernyőn megjelent egy férfifej, amelyen nem volt semmi különleges, olyan volt, mint bárki, de élő embernek tűnt, nem afféle 3D-s módon készített virtuális rajznak. A férfifej megszólalt: — Üdvözöljük Önt a neuron-vezérlésű TURP 1023-as fedélzetén. Ha úgy gondolja, hogy maradéktalanul el tudja majd fogadni a feltételeinket, nyomja meg a hármas gombot. Ha nem kíván velünk megegyezni, és inkább a keserves földi halált választja, nyomja meg a négyes gombot. – Benedek a hármasra voksolt, ezért azt nyomta meg. 

Ezt követően a felvonó elindult, és a következő felső szinten megállt. Az ajtó automatikusan kinyílt, Benedek előrehajolt, alaposan kinézett, de semmit sem látott, csak nagy feketeséget, ezért nem mert kiszállni a semmibe. Hirtelen  kutyaugatásra lett figyelmes, s mire az agyáig hatolt a felismerés, már mellette is termett hűséges pulija, a Bodri. A szeméből határtalan boldogságot olvasott ki Benedek: — Eddig még csak rendben is volnánk, de te, kiskutyám, honnan a fészkes fenéből keveredtél elő? – Bodri csak csaholt örömében, ugrált fel minduntalan a gazdira, és nyalta mohón Benedek kezét, mintha csak azt mondaná: "Ne félj gazdám, itt végre jó helyen vagyunk." Aztán a felvonó ajtaja ismét bezárult, egy hang arra szólította fel a felvonó utasát, hogy nyomja meg az ötös gombot. Benedek megnyomta, mire a felvonó ismét felfelé indult és a következő szinten megállt, és mielőtt még az ajtó újra kitárult volna, egy kis sistergő hang után újabb felírat jelent meg a monitoron: "Nem kell több gombot megnyomni, mi nem egy földi telefonos ügyfélszolgálat vagyunk, ahol a pénzéért cserébe nagylelkűen ingyenes tejelő-zenét szolgáltatunk, csakhogy teljen az idő. Most szálljanak ki, és helyezzék magukat kényelembe. Ön, földi halandó, talál majd egy lezárt borítékot az asztalon, bontsa fel és olvassa el a levelet. Ezt követően a TURP kapitánya fog Önnel találkozni, aki majd elmondja, mi lesz a küldetése nálunk. Addig legyenek türelemmel." 

Benedek kiszállt, füttyentett a Bodrinak, aki vígan utánaeredt. Egy nagy köralakú szobába léptek, amiben fönt a mennyezet alatt körben apró ablakok sorakoztak, melyekben szabályos időközökben különböző fények gyulladtak fel, olyan volt az egész, mint egy ritmikusan lüktető futófény. A szoba közepén tényleg volt egy asztalka, amolyan dohányzóféle, de sem cigarettát, sem hamuzót nem látott rajt' Benedek, csak egy nagyméretű kemény-fedelű és patentkapcsokkal ellátott borítékot. Patentek ki, aztán a főhősünk kiemelte a levelet. Fura egy levél volt, akár egy impregnált óriási szőlőlevél, amin nyomtatott betűkkel az alábbi szöveg volt olvasható:

Tisztelt földi halandó!

Csak a kutyáját engedtük meg, hogy felismerje, mert minden más emlékét véglegesen kitöröltük a memóriájából, ugyanakkor a genetikailag örökölt képességeit, készségeit, hajlamait, szervezetének működésbeli sajátosságait, testi felépítését, jellemző küllemi jegyeit, viselkedésformáit, és a természetes alapösztöneit hiánytalanul megtartottuk, mert ezekre nálunk is szüksége lesz. A kutyára azért volt szükség, hogy Ön nyugodt maradhasson, és hogy ezentúl mindig legyen Önnél kéznél, mint egy kabala, mint egy ajándék, ami a régi földi életére emlékezteti. A kutyája érdemesnek mutatkozott arra, hogy Önnel lehessen, hiszen ez volt az egyetlen élő teremtés a Földön, amely sosem ártott Önnek. Ezentúl, kérjük, szólítsa őt Aki-nek, mert mi is ekként fogjuk szólítani az elkövetkezendők során.

Korántsem véletlen, hogy Ön most egy kicsit (jókicsit) összezavarodottnak és joggal üresnek érzi magát, mert még nincsenek tapasztalatai a civilizációnkról, s tudvalevően a korábbi élményeire sem tud már támaszkodni. Az a hely, ahol ezt a levelet olvassa, a Double Sun nevű naprendszer egyik felderítő gépe, hajója, amin Önt a születésétől fogva rendszeresen megfigyeltünk, és mivel nem akartuk elveszteni, Önért jöttünk, mert dolga lesz ennek a naprendszernek az Iris nevű bolygóján. Ez a kétNapos naprendszer az Androméda-köd Földdel szemközti oldalán helyezkedik el, amiről a földi halandóknak eleddig tudomása nincs, és ezt az állapotot szeretnénk a jövőben is fenntartani.

Itt a továbbiakban egy Földön megtörtént históriával folytatjuk, de természetesen nevek nélkül. Olvassa hát el a saját élettörténetét dióhéjban, és próbálja levonni a tanulságait.

Egyik, valamiért kiszemelt földi halandónk, aki éppen ötven évvel ezelőtt egy péntek-tizenharmadikán látott napvilágot egy magyar-ajkú erdélyországi falucskában, kiskorától kezdődően sok barátra tett szert (mert úgy akarta), s akikkel máig jó-baráti kapcsolatot ápolt. Egy véletlen genetikai mutáció folytán kitűnő szellemi képességekkel rendelkezett, már háromévesen kiválóan számolt, írt és olvasott. Mind otthon, mind később; minden osztályában a túlontúl kicsi mérete miatt rendre megmosolyogták, soha nem vették komolyan, és soha nem engedték, illetve nem javasolták, hogy továbbtanulhasson. A baka-sorozón a hadsereg is kiszuperálta, mert nem tartották alkalmasnak még a haza védelmére sem. A lányok sem vették soha férfiszámba, ezért szóba sem jöhetett nála az udvarlás, a bálozás, a máléhántáson való lánykinézés, a vasárnapi korzó, a szerelmi vallomástétel, a szexről és nősülésről nem is beszélve. 

Egy papokkal szívesen eljátszadozó, és kiélt nagydarab nőszemély vette végül férjül, aki rábízta az örökségként rászálló birtok gondozását. A föld és a jószágok szeretete a földi halandót nagyszerű és eredményes gazdává tették, de az asszonya nem ajándékozta meg gyermekáldással, mert képtelen volt rá, és nem is vonzotta igazán az anyaság. 

Mindettől függetlenül ez az ember nem élt Istennek tetsző életet, mert a saját pipogyasága miatt csak rabszolgaság jutott neki osztályrészül az asszonya uralma alatt, s mert gyenge volt, s mert soha egy percre sem tudott a sarkára állni. Nem foglalkozott sohasem kellőképpen (férfimódjára) a nejével, nem cirógatta elégszer, nem súgott a fülébe szerelmes szavakat, és csak nagy néha (és azt is csak ímmel-ámmal téve) nyúlt a szoknyája alá. Nem kérte ki soha a véleményét semmiről, annak ellenére, hogy az összes Q-ja jócskán magasabb volt, mint az Öné, nem mosogatott, nem mosott, nem vasalt, nem porszívózott, nem fogdosta össze a legyeket, nem főzött, nem ágyazott, nem vikszolta fényesre soha a párja topánkáit, nem kísérte egyszer sem esti misére, és-a-többi, és-a-többi. Más szóval, szarba sem vette, csak úgy elvolt, s csak úgy díszelgett mellette, akár egy aprócska és huncut árvacsalán a nagyra-nőtt lótök mellett. Mindenkor csak tőle (, mármint az asszonyától) tisztes távolságban tudott úgy döngeni, mint egy friss húsra kihegyezett döglégy. Ellenben a szomszédjában lakó özvegyet buzgón és odaadón istápolta titokban a falu előtt, de az asszonya tudtával, s annak örök ellenzése ellenére. 

Helytelenül, mindig is különös szükségét érezte annak, hogy közismert férfiemberek társaságában legyen, ezért a napi feladatainak elvégzése után rendre a kocsmában kötött ki (az állandó korcsmabútorok egyike volt), ott kuglizott, kártyázott, hetvenkedett, iszogatott, diskurált, politizált és informálódott a világ-, no meg a szűkebb pátriája dolgairól. Végtére is a gazdaságban adódó munkákon kívül tisztára haszontalan és naplopó életmódot folytatott. Megpróbálkozott ugyan többféle látszattevékenységgel is, mint például: a köztéri park gondozása, vagy az esti harangozás, avagy a helypénzszedés a piacon..., de ezeket sosem igazán szívből tette, hanem azért, hogy láttassa a faluval, hogy ő mennyire hasznos tagja a közösségnek, és mennyire pótolhatatlan. És hogy elismerjék, mert ezt igényelte, s vágyta minduntalan. Miután ez az előélet nem jogosította volna fel arra, hogy bebocsájtást nyerjen a mennyeknek országába, nem maradt volna más lehetősége a kínkeserves halál után, csak a poklok pokla. S amiből már jócskán kijutott a része az asszonya fennhatósága alatt, úgy döntött az Iris bolygó Nagyasszonya, hogy ad még Önnek egy lehetőséget arra, hogy nálunk bizonyítson.

Amit nyújtani tudunk:

1. A földi ember átlagos életciklusához képest egy jóvalta magasabb életkor megélhetőségét, ami nem egyenlő ugyan a halhatatlansággal, de azért könnyedén a többszörösét is megélheti itt annak, mint amit a Földön megélhetne. (Itt most nem vettük azt figyelembe, hogy az asszonya jóvoltából már nem lenne az élők sorában.)

2. Részt fog venni egy alapos képességvizsgálaton, s amiben feltehetően a legtöbbet tudja majd nyújtani, abban fogjuk foglalkoztatni.

3. Nyitunk Önnek egy bankszámlát, ahol letétbe helyezünk egy figyelemreméltó vagyont, amit majd arra fordíthat, amire a szenátus rámondta az áment.


Amit elvárunk Öntől:

1. Hogy ne kutasson a Földön megélt élete, és az ottani ismerősei után, mert akkor nem tud maradéktalanul eleget tenni a küldetésének, s nem válhat hasznos tagjává az Iris bolygó közösségének. (Ha valamire egyszer mégis visszaemlékezne a múltját illetően, azt itt senkinek sem mondhatja el, továbbá semmilyen más módon nem tudathatja, és még csak nem is utalhat rá.) 

2. Nem politizálhat, mert nekünk erre a tevékenységre egy külön kitenyésztett kasztunk van. Egyetlen kaszt-tag sem jogosult arra, hogy bármilyen okra hivatkozva belerondítson egy másik munkájába, ha valaki – legyen az bárki – mégis erre vetemedne, kémiai úton azonnal kasztráljuk.

3. Mivel nálunk a képességeinek megfelelő munkát fog végezni, amiért szép kis summát fog kapni díjazásul, amiből emberhez méltó életet élhet, a banki letétben elhelyezett vagyonát jótékony célú adakozásokra kell felhasználnia, de mindezt csak azzal a feltétellel teheti meg, hogyha az ezzel kapcsolatos valamennyi szükséges tevékenységet – a napi munkáján túl – megszervezi, lebonyolítja, tehát minden akcióban, illetve projektben aktívan részt vállal. És még az átutalás előtt minden esetben meg kell bizonyosodnia arról, hogy az odaajándékozandó pénz a lehető legjobb helyre kerül. Ha az adakozás során hibázik, és ez kiderül, a vagyonát rögtön befagyasztjuk és kétszáz évre egy sóbányába internáljuk egy kis málenkij robotra."

Amikor Benedek idáig (, vagyis a végéhez) ért az olvasásnak, megnyílt az ajtó, és belépett rajta a TURP 1023-as kapitánya. Aki (alias Bodri) ismerőseként vakkantotta.

                                                  ***